2011. november 10., csütörtök

A vadászatról. Dr. Pósfai György hozzászólása



  1. Nem hinném, hogy a keresztényi lelkület vadászatellenes kellene hogy legyen. Lehet, hogy nincsen sok szó vadászatról a Bibliában, de arról sincs, hogy nem kellene vadászni. Halászatról – ami rokon a vadászattal – pedig bőven van említés (az áldozati bárányokat ne is említsük). Talán egyszerűen nem volt mit vadászni arrafelé. A Biblia nem veszi „emberszámba” a vadat, nekem biológusként böki is a csőrömet, hogy ennyire emberközpontú, alig említi meg, hogy az Úrnak gondja van a madarakra is (bár itt is csak úgy említve, hogy ha a madarakra gondja van, akkor pláne hogy ne lenne az emberekre). Az evolúciós nézet, a biológiai demokratizmus teljesen idegen a Biblia világlátásától (persze milyen is lehetne). Szóval a hajtsátok uralmatok alá a földet-be bőven belefér a vadászat. Az őzikék sajnálata inkább csak XX. századi fejlemény lehet…
  2. Meséltem, milyen euforikus érzés  volt nekem a két pontos lövéssel elejtett első (és minden bizonnyal utolsó) két vaddisznóm zsákmányolása (noha a zsákmány persze nem az enyém lett). Különösen férfiembernél nem lehet lebecsülni, mekkora önbizalmat, élményt ad a kiváló érzékszervekkel rendelkező vadat kijátszó, a társakét felülmúló, csodálatot kiváltó ügyesség bizonyítása (mintha Wimbledont nyerne egy teniszező). (Visszatetsző lehet, de egy sok tesztoszteronnal megáldott férfinél pusztán egy szép puska megemelése is gyönyört okozhat.) Ősi, primitív ösztönök? Azok, de szerintem akkor járunk el jól, ha nem elfojtjuk, hanem mértékkel, kulturális környezetünkkel összeegyeztetve gyakoroljuk ezeket. A biológiánk nem tud lépést tartani a technikai-kulturális változásokkal. Ezernyi neurózistól szenvedünk, amiket a mesterséges, sokszor csak partikuláris érdekeket szolgáló civilizációs-kulturális gátak okoznak.
  3. A magányos vadászatban – normális embernél – több az erdőzúgás (ami megint csak ősi ösztönöket elégít ki: tájékozódás, erőpróba, minták megfigyelése). Viszont a hasonszőrűek közé tartozás, a közös szleng, a horda védmelege sem lebecsülendő vonzerő (ahogy a focicsapaté, a központi bizottságé, a kamarakórusé).
  4. Sok kipécéznivaló van abban, hogy a bunkók, a pénzemberek, a hatalomért, előnyökért törtetők hogyan élnek vissza a vadászattal, de ezért, gondolom, nem maga a vadászat a felelős.
  5. Le szabad-e lőni egy ártatlan őzikét? Amelyik lerágja az ártatlan virágokat, megemészti a szerencsétlen füveket, közben elropogtat számtalan gyönge rovart, kiirt milliárdnyi baktériumot – szóval maga is egy gyilkológépezet. Szabad-e megenni a csirkét, amit azzal az aljas szándékkal nevelünk, hogy majd jól legyilkoljuk? Melyik etikusabb: kifogni egy halat, hogy megegyük, vagy kifogni (megkínozni), és humánusan visszaereszteni, hogy megint megkínozhassuk?

    Vadászmezők
  6. Egyelőre jó sok vad él nálunk, láthatólag remek kondícióban (mennyivel kevesebb van tőlünk nyugatra, a civilizáltabb világban), élnek, virulnak, aztán néha jön a hajtóvadászat. Szóval olyan nagyon nem panaszkodnék, ha vad lennék, nem olyan rossz nálunk a helyzet. Meg nem vagyunk-e magunk is vadászott vadak? Valami galaktikus vadász néha elejt egy-egy példányt (azt mondjuk, infarktust kapott, elütötte az autó)… Na, nem űzöm tovább az eszem.
  7. Az én receptem (ha már ennyit firkáltam): egy hangyát se taposok el fölöslegesen, de minden skrupulus nélkül lecsapom a szúnyogot, és megeszem a marhahúst (és a répát, mert ezt se hagyjuk ki, számomra elfogadhatatlan a tőlünk jobban különböző élőlényeket lesajnáló diszkrimináció - minden ma élő élőlény mögött 4 milliárd év sikeres evolúció van, minden kortársunk a maga módján épp olyan fejlett, mint mi). Az élők arra szelektálódtak, hogy használják az erőforrásokat és éljenek.
  8. Elegáns elégtételt vettél a két pökhendi vadászon az írásoddal! Én ilyen helyzetben nem nagyon szoktam vitatkozni, hanem mindjárt a nevüket kérdezem. Ez hatni szokott.
  9. A konklúzióiddal egyetértek. Fentebb ezért is írtam a mértéket. Az általad megidézett lövöldözős video nekem is mészárlásszagú. Személyes tapasztalatom vadászokkal, vadászatokkal többnyire jóval kedvezőbb képet mutat.
  10. És persze éljen a dendrománia!