 |
| A felkelő Nap első sugarai. Vasárnap hajnalban a szeptember végi Krizák Istvánnal tett utam hatására a holtág déli végét szemeltem ki. |
 |
| Aranyló lombok közt |
 |
| Elsőként a holtág nyugati felén próbálkoztam |
 |
| Cölöpök |
 |
| Aztán átmentem a keleti felére, mert nagy fűzfák mutatkoztak. |
 |
| Átlag 30 méterenként állt egy nagy fűz a parton |
 |
| Azt hittem ezen az oldalon ember alig jár, de aztán látnom kellett, hogy a horgászok ide is elérnek |
 |
| Sok nagy öreg fűz volt, de valahogy a 6m-t nem érték el. |
 |
| Itt nem kellett attól tartanom, hogy "domesztikálódott egyedek" akadnak utamba, miként arról Lukács Robi "panaszkodott." |
 |
| Egy biztató kísérlet a 6m meghaladására, de ebből meg letört egy jó nagy darab |
 |
| A sűrű nádrengetegben nem csak füzek álltak, hanem helyenként horgász állásokat is kialakítottak, amiket persze csak a holtág felől lehetett megközelíteni |
 |
| Ez már 595 cm volt |
 |
| 615 cm, de több törzs, és alacsonyan szétágaznak |
 |
| Kiszáradt fák a sziget végén |
 |
| Az egyik tisztáson itt éjszakázó horgászokra akadtam. Azt hiszem, mi dendrománok elbújhatunk a pecások mögött szenvedélyben, mert én biztos nem lennék képes a szabadban éjszakázni két pontyért, meg egy kisebb harcsáért. Reggel -4 fok volt amikor indultam, itt sem lehetett több. Nem is igen tudtak magyarázatot adni arra, éjszaka miért jobb horgászni, mint nappal. Természetesen azon sem csodálkoztak, hogy valaki fűzfák után kutat, hanem készségesen végigvittek a csónakkal a part mentén, hogy ne kelljen a dzsuvában csörtetnem tovább. Nem volt már több nagy fűz. |
 |
| Azért a holtágtól távolabb vannak még ígéretes helyek. |
