2011. október 17., hétfő

A Tolnai-Holt-Duna déli végénél

A felkelő Nap első sugarai. Vasárnap hajnalban a szeptember végi Krizák
Istvánnal tett utam
hatására a holtág déli végét szemeltem ki.

Aranyló lombok közt

Elsőként a holtág nyugati felén próbálkoztam

Cölöpök

Aztán átmentem a keleti felére, mert nagy fűzfák mutatkoztak.

Átlag 30 méterenként állt egy nagy fűz a parton

Azt hittem ezen az oldalon ember alig jár, de aztán látnom kellett, hogy a
horgászok ide is elérnek

Sok nagy öreg fűz volt, de valahogy a 6m-t nem érték el.

Itt nem kellett attól tartanom, hogy "domesztikálódott egyedek" akadnak
utamba, miként arról Lukács Robi "panaszkodott."

Egy biztató kísérlet a 6m meghaladására, de ebből meg letört egy jó nagy
darab

A sűrű nádrengetegben nem csak füzek álltak, hanem helyenként horgász
állásokat is kialakítottak, amiket persze csak a holtág felől lehetett
megközelíteni

Ez már 595 cm volt

615 cm, de több törzs, és alacsonyan szétágaznak

Kiszáradt fák a sziget végén

Az egyik tisztáson itt éjszakázó horgászokra akadtam. Azt hiszem, mi
dendrománok elbújhatunk a pecások mögött szenvedélyben, mert én
biztos nem lennék képes a szabadban éjszakázni két pontyért, meg egy kisebb
harcsáért. Reggel -4 fok volt amikor indultam, itt sem lehetett több. Nem is
igen tudtak magyarázatot adni arra, éjszaka miért jobb horgászni, mint nappal.
Természetesen azon sem csodálkoztak, hogy valaki fűzfák után kutat, hanem
készségesen végigvittek a csónakkal a part mentén, hogy ne kelljen a
dzsuvában csörtetnem tovább. Nem volt már több nagy fűz.

Azért a holtágtól távolabb vannak még ígéretes helyek.