2011. július 10., vasárnap

Zátony-tava

Indulás Keselyűstől. Fázósan kucorognak fészkükben a gólyák kicsinyeikkel
a hajnali esőben. Sokat vívódtam, hogy érdemes-e ilyen
időben elindulnom egyáltalán, de már szinte elvonási tüneteim voltak.
Alig haladtam a töltésen pár száz métert, hamarosan
megjelent egy fekete gólya is, és jó pár kört tett a magasban. Ekkor az
esőben még nem nagyon gondolhattam a fotózásra, mindenesetre jó
jelenek tekintettem.

Eléggé céltalanul indultam el. Aztán feltűntek a töltés mentén a véresszájú
rókák, sőt mégegy aranysakál is. Rögtön éreztem, hogy itt érdemes egy
kicsit körbenézni.Ezt találtam. A rókák és a sakál elég nagy rendetlenséget
hagytak magukután. Mindenfelé belek és belsőségek hevertek.


A szarvas combját és a lágy részeket kezdték ki először. Kerestem egy jó
helyet, abban bíztam, hogy a sakál visszatér, és lefényképezhetem.
Majd fél órát gubbasztottam rejtekemben az esőben, de nem jött vissza,
és más se kapott rá kedvet. 


A szarvas simán A-s kategóriájú lenne, ha nem kezdték volna ki a dögevők.
De vajon mitől pusztult el?

Dögevők ugyan nem jöttek. de a magasban egyszer megjelent egy
fekete gólya, talán pont az, amelyiket már Keselyűsnél is láttam.


Közben elállt az eső, és a rét végében lévő nyárfák új kalandra csábítottak.

A Zátony-tava rész pereméhez értem. Ez a rész mélyebb, vizenyős rétek,
tavak és ligetek sűrű szövevénye. Az egyik ligetben nagy nyárfák
álltak. A baloldali 605 cm-es, a jobboldali is majdnem listás.

Közevetlenül mellettük egy 630 cm-es, szorosan összenőve egy másikkal.

Egy kis tó állta utamat. Ugyan hívott az ismeretlen vidék tovább, de nem
akartam tovább menni. A világért sem szerettem volna zavarni egy
esetlegesen fekete gólyás területen. Ekkor még közel voltam a töltéshez,
tisztán hallható volt az autók hangja.

Vissza Keselyűsnek, megnéztem, hogy áll most az Ásás-Duna. Van benne
víz jócskán.