2015. május 16., szombat

A Margit-sziget

Munkám időnként fővárunkba szólít, ilyenkor igyekszem egy kis szabadidős programot is kipréselni a délutáni vonatindulás előtt. Most a Margit-szigetre ugrottam ki, ahol dendromán ébredésem előtt  vagy tizenöt évvel sétáltam utoljára, és lényegében alig volt emlékem a helyről. Nekünk dendrománoknak sokat jelent a Margit-sziget, 19 listás fája van, 5 platán, 3 ostorfa, 2-2 vadgesztenye, juhar és nyárfa, és egy-egy fekete dió,bálványfa, lepényfa, kőris és akác  van a szigeten. Ez figyelembe véve azt, hogy 1km2-nyi  területe, egyedülálló sűrűséget jelent. Nagy platánokra nem kellett sokat várni, a sziget déli végén már ott sorakoznak.

Az út hirtelen ötlet volt, így nem terveztem meg az útvonalat, nem készültem a nagy fákból, így itthon utólag készítettem el a leltárt.  A legnagyobb fákat sikerült érintenem, de a listahatár közeli szerényebb ostorfákat, juharokat, akácot, és egy alacsonyabban elágazó kőrist nem sikerült megtalálnom. Azért fájdalmas hiányként kellett megállapítanom, hogy valahogy a jól látható helyen álló gyönyörű mezei juhart is sikerült eltévesztenem.

A szökőkút mellett egy alacsonyan elágazó platán

Még egy

Országos rekorder ez a vadgesztenye, de becsapós a felvétel, mert fölül erősen csonkolt már. Mellette retro padok, amiket már gyermekkoromból is ismerek, és mai szemmel rondának és kényelmetlennek látok, de úgy tűnik tartósak. A szigeten egyszerre van jelen a szőrnyű elesettség és az elegáns gondozottság. Arra például gondolni sem mertem, hogy az ország egyik legfrekventáltabb helyén pusztuló egykori csónakházak, és gazzal felvert teniszpályák árválkodnak.  Mindezekkel együtt Európa 10 legmenőbb szigete közé választották a britek.

A ferencesek egykori kolostorának romjai

Szép fekete dió a kolostorrom közelében. 

Az egykori domonkos apácakolostor Szt. Margit szolgálati helye volt. A szépen rekonstruált kútházat sajnos festékszórókkal szétbarmolták.

A templom romjai

A listás lepényfa. Most már ideje lenne megmérnem egyszer az Augusz-ház mellett állót is, mert az nyilvánvalóan szebb, és szerintem van ilyen kerületű is.

Már jó sokat gyalogoltam észak felé, amikor az első olyan fa elém került, ami igazán szíven ütött. Ez egy kőris, de nem a listán szereplő.

Itthon elcsodálkoztam, hogy ez 4m-es kerületű sincs, hogy nincs rajta a listán? Nekem ott úgy tűnt, kell annyinak lennie.

Aztán jött a sziget legszebb platánja

A premontreiek rekonstruált kis temploma

A sziget északi vége felé egy gyönyörű, teljesen egészséges vadgesztenye

A nagyszálló szomszédságában egy listás fekete nyár

Így ismerjük a képeslapokról a szigetet, csak azt nem ilyen szürke, szemerkélős időben szokták fényképezni.

Pósfai György tavalyi bejegyzésében olvastam arról, hogy a sziget kis tavában rendszeresen időzik egy ritka, és egyébként félénk csörgőréce gácsér is. Kellemes meglepetésemre most is ott volt. A csörgő réce Magyarországon ritkán tölti a nyarat, inkább csak téli vendég, a nyárra is itt maradók számát mindössze száz körülire becsülik. Ez úgy látszik, jól érzi itt magát.

A Bodor-féle zenélő kút mellett is áll egy listás nyár

Platánok tobzódása. Szél Győző blogjából tudom, hogy ennek a neve Hétvezér. Kár, hogy Győző blogjából eltűntek a képek. 

Egy újabb szép kőris fantasztikus oldalággal

A kis állatkert pávája

Jól érzik magukat itt a gólyák is. Mellettük egy  hatalmas vadgesztenye romja. Mint látszik is, egy oldalága azért még kizöldellt ennek a fantasztikus méretű fának.

Végére még egy csodálatos platán

2015. május 14., csütörtök

Nagyezerjófű keresése

A csekélyke, Szekszárdi-dombság növényvilágával foglalkozó irodalom mindegyike megemlíti, hogy a dombságunkban is él a mutatós és védett nagyezerjófű. Arra gondoltam, ha valahol esélyem van ezt a növényt felfedezni, akkor az a Kakasd és Ladomány környéki puszatfüves domboldalak sora. Mint már többször említettem, ide nem könnyű az eljutás, és is hosszan  gyalogoltam a szúrós galagonyásban. 

Első meglepő növénytalálatom ez volt, egy csalános szélén. Azonosítása folyamatban.

Ezeknek az elvadult  domboldalaknak a legjellemezőbb növénye a szintén védett keserű pacsírtafű, amiből rengeteg van errefelé

A kora tavaszi héricsből is találtam még egy példányt

Végül csak összejött. Három példányt találtam ebből a gyönyörű növényből.

Szép virágait nem célszerű babrálni, magas illóolaj tartalmuk miatt bőrirritációt okoznak kis szemölcsei.

A széptölgyesi tavak

Kereszt a ladományi faluvégen.

2015. május 12., kedd

A bogyiszlói Orchideás-erdőben (és egy kicsit a Gurovicai-rerdőben is)

Tövisszúró gébics az erdő felé tartva

Két tő tojásdad békakontyot is találtam, ezzel eggyel nőt az általam megismert orchideafélék száma. 

Az erdő sztárjai azért vitathatatlanul a vitézkosborok

Az idén nagyon sok van belőlük, én itt ennyit még nem láttam itt

Szinte a Villányi-hegységet idézte helyenként

Állománysűrűség

Fehér madársisakból is volt jó pár

Nagyon szomorú dolog egy kimúlt fehér gólyát találni. Az érzékenyebbek kedvéért, csak így a szélét fényképeztem le.

Ne higgyünk ennek a táblának! Elvisz a töltésen, megyünk 1 km-t, aztán ott állunk a nagy semmi közepén, és nehezen áthágható kerítés választ el az  erdőtől. 
Ezt a kis koszlott fehér madársisakot már a Gurovicai-erdőben fényképeztem, ahol ismét találtam két tövet. Tavaly nem láttam. Nem valami mutatósak, de legalább vannak.

2015. május 10., vasárnap

Nemzetközi nagy fás találkozó a Gemencben

Ezen a fényképen a Pörbölyi Titán alatt látunk 2 db szekszárdit, 4 db szegedit, 1 db ötvöskónyit, 1 db fehérvárit, 2 db angolt, 2 db csehet, 2 db osztrákot, 1 db franciát, 1 db írt, 3 db spanyolt, 2 db németet és 1 db belgát és egy osztrák tacskót. Ők mind a gemenci ECTF résztvevői. A 2 db szekszárdi persze nem teljes jogon vettek részt a találkozón, nem aludtak a Gemenc Zrt. keselyűsi vadászházában, viszont vezették a népet az erdőkön át. A rendezvényt Pósfai György, -blogom rendszeres olvasói előtt nem ismeretlen- szegedi professzor szervezte, aki az ECTF magyar tagja. Az egész rendezvénynek a Gemenc Zrt. nagyszerű kereteket biztosított. Külön köszönet Csontos Péternek és Kovács Gábornak, a pörbölyi és a szekszárdi erdészet vezetőjének. Egy teljes jogú résztvevő, Baranyai Laci beszámolója itt elérhető., Pósfai György összeállítása pedig itt nézhető meg.  Az ECTF honlapján lévő angol nyelvű beszámoló pedig itt érhető el. (Kisebb névösszekeverések előfordulnak)

A lórévi "előjátékon" én nem vettem részt csütörtökön, pénteken reggel viszont már az
Alsó-Gemencbe kalauzoltam a külföldieket. Első mérés egy tölgynél.

Rob az angol "favadász" értekezik Györggyel a famérési metódusokról. Angliában nagyon komolyan veszik a favadászatot is. Szervezetük fővédnöke Károly herceg, és anyagilag is támogatott tevékenység a nagy fák keresése. Míg én a helyi médiát sem tudtam felizgatni, addig Rob az erdő közepéről tudósított a BBC rádiónak. Érdemes megnézni Rob  szervezetének honlapját is

Tóth Gábor nagy szilfája ámulatba ejtette a résztvevőket. 

A füzek sem nőnek általában ekkorára nyugaton, mint a kissé megroppant hoszzúvölgyi-nyiladéki fűz.

Igen érdekesen öltözködtek vendégeink a túrákhoz. Ír kollégánk inkább parkokhoz szokott, - Írországban lényegiben már csak parkszerű erdők vannak-,  finom utcai cipője fel is törte a lábát, de hősiesen végigcsinálta az egész utat. A spanyol királyi kertek felügyelője és mások  sem számoltak a gemenci őserdő vadságával, és különösen  dzsindzsásokon való átvágások viselték meg őket. Voltak viszont edzett túrázók, sőt Roel Belgiumból például a tavalyi hazai gemenci találkozót is derekasan végigcsinálta már. 

Német hölgyvendégünk is ír vendégünk hamar rájött a gemenci erdők vadgazdagságára, és a társaság előtt járt, hogy elsőként,még a csendben pillanthassa meg a vadakat. Írországban  egyáltalán nem él vaddisznó. 

A Keselyűsi-Duna

A Kutyás-tölgynél

A keselyűsi tölgynél

Fekete harkály pózol a sárosi torony felé

Szürke gém. 

Barna kánya a sárosi toronyból. A Gemenc madárvilága is elismerést váltott ki, pedig rétisas és fekete gólya nem is került a szemünk elé.  

Gyászcincér.
György büszkén mutatja, hogy a Gemenc Zrt. számon tartja dendromán munkásságát. Nagyszerű vaddisznópörköltös ebéd után Barabás Tamás, a Gemenc Zrt. fiatal erdészének vezetésével autókkal a távoli szegletekig mentünk. 



A Duna parton álló nagy tölgy.

A Döglött-Grébec partján, a Kis-Gemencben kezdődött a nyárfákkal való ismerkedés. Nemzetközileg a Gemenc a nyárfáiról híresült el. 

Gévagombák

Nyárfák és a társaság

Egy érdekes 8 m feletti

Egy erős 700-as

Gomba és a Döglött-Grébec 
Laci segít egy zöld juhar mérésében


A Döglött-Grébec partján néhány új nyárfát is találtunk. 

A másik oldalon is mutatkozott néhány, Laci és György át is kelnek. Jellemző, hogy a nemzetközi csapatból csak Roel követte őket, pedig ő volt a találkozó legidősebb résztvevője, talán közelebb a 80-hoz, mint a 70-hez. Persze neki már van gemenci rutinja.

Mérés a másik oldalon.

Még egy. Itt már Roel is csatlakozott, meg én is.

A visszaút már kicsit egyszerűbb. Roelnek  két bot kellett, Györgynek egy...

...Lacinak - még jóval innen a harmincon -  egy se. A magas dunai vízállás feltölti az egyébként száraz Döglött-Grébecet. 

Természetesen szarvasokat is láttunk.

Érkezes a Fekete-erdőben lévő Gyepes-lapokhoz.

Ez egy remek füzes terület

Nagy fűz, amire rádőlt egy másik. Joseph Ausztriából egy tuskón megpihenve újabb szivarra gyújt. Ő is érdekes stílusban túrázott. 

A rét még tele van nyári tőzikékkel

Hét új listás fűz

Rob és egy nagy fűz

Tipikus

Egy másik

Vonul a csapat

A Báló-tó

Tölgy ágak

Az első napi túráknak méltó zárása, egy eddig ismeretlen, 629 cm-es tölgy. Ritka, ünnepi pillanat 600 feletti tölgyet találni. A címer-foki és bárkarakodó-réti tölgy után ez a harmadik legnagyobb tölgy a Gemencben.

Barabás Tamás, fiatal gemenci erdész kiváló vezetőnk volt ezen a délutánon, ő ennek a tölgynek a megtalálója. Ráadásul remekül beszél németül is, így sok-sok érdekességet is el tudott mondani a társaságnak. 

A végén már nem állt meg a társaság egy 400-as tölgynél.

A nap zárása a Heimann-pince teraszán

Csehek és angolok egy francia hölgy társaságában
Én - közeli ismerőseimnek talán nem meglepő módon-  ennél az asztalnál ültem, de most nem vagyok a képen, mert éppen a fotót készítem

Heimann Zoltánról eddig is tudtam, hogy remek -bár nem olcsó- borai vannak. Arról is hallottam, hogy nagy műveltségű, élvezetes  társalgó, de az teljesen új volt számomra,  hogy mindezt választékos angolsággal is elő tudja adni.Itt most a spanyolok nevetnek legharsányabban, hiszen a francia hölggyel élcelődik.

Klasszikus pinceszakasz

Szombaton is egy öreg, neves tölggyel kezdtünk. Ez a  Péter-hidi tölgy. Öreg, nem gyarapszik.
Közel a vég.

A Duna 500cm-rel tetőzik, feltöltődik a Lankóci-Kis-Duna is. 

Jön a gőzös 

Kis kitérő a rezéti vadasparkhoz

Szarvastehén

A bemutató másik sztárja

Mark se sok vaddisznót lát hazájában, bár ott is terjedőben van a néhány évtizede visszatelepített állomány.

A pörbölyi tölgy a feltöltődött Kerülő-Duna partján

A Pörbölyi Titán elemi ösztönöket váltott ki mindenkiből

A Móricz-Dunában is lendületesen folyik át a Duna vize.

A Simon-Dunában is sok a víz. A partján álló 900-as nagy nyárfa egyik ága bedőlt a vízbe. Erről szemlélik a fiatalok a társaság szerencsétlenkedéseit a nagy dzsuvában. 

Joseph  13 éves kutyája rögtön vízbe is ugrott mentésükre, de szerencsére sikerült a visszafordulásra rábeszélni.

Egy ír számára minden ilyen nyárfa egy valóságos sokk. Ha jól tudom, hazájában 400 cm körül van a legnagyobb nyárfa.
Frissítés: Rosszul tudtam, a legnagyobb ír nyárfa azért nálunk is listás lenne.

Ennek a 900-as nyárfának a megmutatásánál már a telítődés jelei mutatkoztak a társaságon.

A végén azért a Marica-foki csaknem 10 m-es nyárfa ismét lázba hozott mindenkit

Egyik fele már nem hajtott ki az idén, belsejében hatalmas üreg, pókhálókkal.  Itt is közel a vég. 

A túra zárásául György jót fürdött a 16,6 C fokos Dunában. Csak Ron a ködös Albionból, követte őt.