Alföldi madárlesen: A Büdös-szék és a Fehér-tó

Ma éppen Szegeden jártam, és néhány óra szabadidőm is akadt. Pósfai György vendégszeretetét és szakmai kalauzolását élvezve egy alföldi madármustrát csaptunk.  A képen éppen vadlibák húznak el a Büdös-szék felett.

A Büdös-szék éppen madárínséges állapotban volt. Engem viszont ismét lenyűgözött az alföldi táj pasztellszíneinek csodás látványa.

2012. júliusában jártunk már itt. A régebbi képek itt vannak.

Hattyúk, háttérben az ópusztaszeri templomtorony

Egy-két vadliba landol a szikes vizén. Előtérben sok-sok csörgő réce.

A tó panorámaképe 

Nagy távcsővel parlagi sast is láttunk.

Ha a felhőréseken kicsit kisütött a nap, egyből fölragyogott a táj rendkívüli szépsége

Tipikus

Nyomok

Három szakadár vadliba és a baksi templomtorony

Mivel nagyon szerettem volna darvakat látni, ezért átmentünk a Fehér-tóhoz. Errefelé hajtva az autóból már elsütöttem életem első daru fotóját.

Szerencsére befordultak, így elfogadható minőségű fotót lehetett róluk készíteni a kis Sonyval

A tavon azonban nem fogadott a darvak serege. Most állítólag 5-6000 db telel itt át, de napközben kirepülnek a környező földekre, főleg Bácskába lakmározni, és csak estefelé térnek vissza. Ezt viszont nem tudtuk megvárni, így egy barna réti héjákkal vigasztalódtunk.

Januári tavasz a Sötét-völgyben

Az illatos hunyor január elei megjelenésében semmi szokatlan nincs

A sötét-völgy tölgykirálya

A májvirág szokatlan január elején

Bimbózó májvirág 

Ez már kissé koszlott

Téli fülőke

Közelről

Illatos hunyorból természetesen rengeteg van

A piros árvacsalán sem szokott január elején virágozni

Bimbózó hunyor 

A szúrós csodabogyó és termése

A tölgykirály a fák közt

Tavaszodás Gurovica környékén

A mohák is beindultak

Pillantás az Almási-völgy felé

Szőlők

Meglepő, de virágzik a parlagi pipitér.

Bagatellek a ház körül

Sorozatfelvétel egy mezei verébről. Elugrás előtti pillanat...

... és 0,1 másodperc múlva, 1/100 mp-es expozíciós idővel készült felvétel

Alig látni már hagyományos művelésű szőlőt

Virágzik a téltemető...

...és a hóvirág

Ismét a Csörge-tónál

Széncinege

Bütykös hattyúk

Megint széncinege

Együtt a család

A Hosszú-völgy gránitsziklái közt

Hajnali indulás. A szálkai Mausz-kápolna

Mai utam célja a Geresdi-dombságban lévő Hosszú-völgy végigjárása volt, és itt a gránitkibúvások keresése. Nem kellett sokat mennem. Mindjárt a völgy elején lévő tarvágás könnyen megfigyelhetővé tette hazánk legrégibb kőzetét.

Megfigyelésem szerint a völgyben folydogáló patakmeder  pontosan a gránitos tömb határán húzódik. Jobb oldalról (délről) a keményebb kőzet meredek fala, balról (északról) a puha lösz és pannon rétegek kísérik a völgyet, ami az eltérő keménységű kőzetek  miatt aszimmetrikus.

A grániton mohák tenyésznek

Tipikus

A patak felső vége felé a mederben is megjelenik már a gránit.

A leglátványosabb gránitfal

Egy oldalvölgy

Téli fülőke

A "szubmediterán kötelező" első eleme az illatos hunyor. Itt már egy elnyílt, öreg példány. Természetesen rengeteg van belőle.

Az északi oldal löszös rétegei

A "szubmediterán kötelező" másik eleme a szúrós csodabogyó. Nincs annyi belőle, mint hunyorból.

A Googlemaps műholdkép azt a helyet mutatja, ahol a leglátványosabb gránitkibúvás található.