Szarvasbőgés-fürdőzés Szálkán

 

Már többször említettem, hogy kis dombságunk legkellemesebb élményei közé tartozik egy szálkai fürdés egy szeptemberi késődélutánon, szarvasbőgés hangjaira. Ehhez persze kellő víz hőfok is kell, ami a 33 fokos melegben adott volt. 

Ősz van, az évszaknak megfelelő a kikerics. 

Sokat fejlődött az utóbbi időben a strand. 

A nádast kivágták, a part mentét homokkal töltötték fel. "Civilizálták" a partot. A strand szintet lépett az idén, és végleg maga mögött hagyta a falusi strandok -olykor vonzó- hangulatát. 

Itt nem volt gond a víz minőségével. 

A kikericsnél is szerényebb őszi virágok a parton. 

Szép számban akadnak még szitakötők is. 

Pecások rémálma. 

Percekig nézegettem a molnárkák által gerjesztett felületi hullámok mintázatát. 

Doppler-effektus, interferencia. 

Lenyűgöző hullámtani jelenségek. 

A szúnyogok támadása zárta rövidre gyönyörködésemet.  

Egy hónapja nem voltam dombságunk erdeiben. Most se mentem mélyre, tilalmas idők vannak. 

Erdei bungi. 

Az akácos széle. 

Az egykori pásztorkút. 

Lassan ősziesek a színek. 

Nehéz az élet. 

Egy kápolna a Duna-parton

Mostanában néha a fővárosba kell mennem. A hazaút unalmát ercsi kitérővel oldottam.

A fővárostól Paksig egy változó magasságú löszfal kíséri a Dunát. Ercsinél ez kb. 40m magas. A képek egy hete készültek, ekkor a Dunán egy kisebb árhullám vonult le. A kápolna a falu határától kb. 2 km-re van, az oda vezető út egy pontjáról készült ez a felvétel.

A kápolna. Úgy gondoltam, hogy innen is szép kilátás lesz a Dunára, de ez ma már a múlté. Az a két pad,  ahonnét ezt  élvezni lehetett, az obeliszk mögött ma is megvan.

Minden ami lényeges. Szapáry Julianna Eötvös József nagymamája volt. A nagy politikus-író gyermekkorát töltötte itt, és halála előtt úgy végrendelkezett, hogy nagyszülei mellé temessék. Akkoriban még nem engedték meg a közerkölcsök -mint 1945 után-, hogy egy lakott területtől távoli kriptát kifosszanak és a csontokat szétdobálják. 

A nagy politikus-író temetése után obeliszk is került a kriptára, és ez 1944-ig megbecsült hely volt. 1944 legvégén a stratégiailag is fontos ponton a németek megfigyelési pontot létesítettek, ennek következtében a másik oldalról a szovjetek néhány belövést is "eszközöltek" a kápolnára. Innen kezdődött a mélyrepülés. 1961-ben a helyi tanács dicséretes módon összeszedette a szétszórt csontokat, és a kisváros központjában Eötvös József szobra mögött közös sírba helyezték őket. Ez az állapot tartott 2016-ig. Ekkor a családtagok csontjait szétválogatták, és kis ünnepség keretében újratemették őket. A régi állapot megtekinthető a Dunai Szigetek blogon.

Ma kápolna mögül lépcsősor vezet le a partoldalban álló Lourdesi-kápolnához. 

Vagy rendszeres a karbantartás, vagy jobbak ma már a közerkölcsök (vagy a kettő együtt), mindenesetre az egész együttes nagyon szép állapotban maradt a 2016-os felújítás óta. Ercsi felől a kápolna aszfaltozott kerékpárúton megközelíthető. 

Innen még meredekebb,  szinte már via ferrata hangulatú  út visz le a Dunához.

Vízben a partmenti fák. 

A partoldalban egy-két helyen valódi kővé állt össze a lösz. 

Légifolyosó. 

Szép felhők a Duna felett. Mindent  betölt a közeli kőolajfinomító szaga.

Ha a főváros felé nézünk vissza, akkor megállapíthatjuk, hogy a városból nem látszik más, mint a Mol-torony. Előtérben néhány nagyfeszültségű távvezeték és a adótorony, köztük a jobb széli a lakitelki. 

A kisváros központjában a Szapáry-család egy igen szép barokk templomot is épített. Ennek oldalajtója a képen. 

A középkori ercsi monostor szétszóródott köveiből épült emlékmű. 

Nepomuki  Szent János szobra másodlagos helyen, a templom mellett.  

Szapáry címer a templomkapu felett.  

 

Morzsák a gemenci szarvasbőgésből: A Hátfői-erdőben

A szeptemberi nagy erdőlezárások időszakában csak morzsák jutnak az egyszerű természetjáróknak. Egész tállal a vadászok kapnak (igaz jól meg is fizetik), a bennfentes természetfotósoknak  a rágósabb szélekből jut. Vannak persze a konyhába besurranó tolvajok is, az illegális természetfotósok,  akik szerencsésebb esetben a márványos wagyuszelettel surranhatnak ki, de van hogy csak a mosléknak szánt maradékból kapirgálhatnak valamit sietve, és van, amikor el is kapják őket. És vagyunk mi, jámbor természetjárók, akik az éjszakai lakomák földre hullott morzsái közt kaparászhatunk, illetve nem sajnálva 6900 Ft-ot (vagy még többet) beleszagolhatunk - leoltott lámpák mellett- a vacsoraillatba, ha időben reagálunk. 

Ez egy közönséges szitakötő. Nagyobb állatot nem igen fotóztam. A gemenci Big Five tagjaiból (gímszarvas, vaddisznó, fekete gólya, réti sas, vörös kánya) egyetlen egy sem került most terítékre. 
Két éve én magam is részt vettem egy szarvasbőgéstúrán, nem is volt rossz. Igaz, akkor még a mostani ár 72%-át kellett csak fizetni. 

Gombák garmadája. 

A Hátfői-kobolyánál kezdtem. 

Majd bevetettem magam az erőbe, tíz óra körül.

A sűrű itt-ott megzörrent, eleinte főként csak vaddisznók surrantak tova. Ezeket nem sikerült lefényképeznem, csak egy nagy gyöngyházlepkét. 

Aztán erős bőgések törték meg a csendet, és a sűrűben egy nagy agancs is feltűnt egy pillanatra, de semmi több. Lefényképezni csak egy fehérsávos lepkét sikerült. 

Megint csak gombák. 

A sűrűben nagy örömmel fedeztem fel egy új nyárfát. Csak itthon veszem észre, hogy már 10 éve a listán van. Hiába,  rég jártam már a Hátfői-erdőben, egész pontosan 2019 telén, több mint négy éve. 

A Holt-Sió északi ága mentén haladtam. 

Ingoványos, vad vízi világ ez. 

Az erdőgazdálkodás nem érinti ezt a part menti sávot, így némi érintetlen természeti hangulatra akadhatunk. 

A holtágon most nem nagyon sikerült vízimadarakat fotóznom. 

A holtágból lefűződött,  nem túl szép nevű Dög-tó felé tartok. 

A tavon sem túl sikeres a vízimadár fotózásom. 

A Dög-tó.

A Sió.

Ismét visszatértem a Holt-Sióhoz. Itt is összefüggő szőnyeget alkot a moszatpáfrány.

Mindenütt vizek. 

A Sáros foka

Mindenütt vizek. 2.

A Sió-Duna-hajózás allegóriája. Amikor Szekszárdra költöztünk, a Bárány-foktól még sétahajók indultak, aztán néhány évvel, Bárányfok "privatizációja" után, Keselyűsből indult egy kirándulóhajó, le a Dunára, aztán vissza. Ez is megszűnt. Aztán a Gemenc Zrt. próbálkozott, néhány éve azonban már eladási hirdetésben láttam sétahajójukat.  Minden megszűnt. Legközelebb Mohácson, Baján  próbálkozhatunk hajókázással. 

Hazafelé betérek a Holt-Sió töltésen túli szakaszához, látok olyant, amit már láttam.