Néhány óra a Zselicben

Kereszt Szágy határában.
Kaposvárról hazafelé tartva egy rövid kitérőt tettem a Zselicben. Az idő igen változatos, de mindenképpen erősen tavaszias volt.

Nyílik a hóvirág a zselici erdőkben.

Tömegesen.

Első megállóhelyem a szentbalázsi egykor hétágú, ma már csak hatágú tölgy.

Két csillaggal van rajt a dendrománia listáján, azaz alacsonyan szétágazó. Ez a nézete azért eléggé egyben van.  Mellette a hatalmas szúrós csodabogyó bokor. Érdekes, hogy hóvirág is volt, májvirág is (lásd később), de hunyort,- se kisvirágút, se illatosat-  nem láttam.

Kis "művészkedés" a szentbalázsi tölggyel.

Újabb kereszt Szágy határában.
Szágy a főúttól 12km-re lévő zsákfalu. A környék egyetlen tiszta német faluja volt a Schwäbische Türkei peremterületén.

A falu a temetődombról. A faluból indultam el egy kb. kétórás túrára a Csepegő-kő felé.

A faluból kifelé tartva egy kiszáradt nagy vörösfenyő késztetett megállásra. Listás volt egykoron.

Egy kép az utak állapotáról. Egész este és délelőtt esett, gumicsizmával készültem is erre.

A térkép alapján arra számítottam, hogy az elején unalmas szántóföldek közt fogok caplatni. Helyette hatalmas vadászmezők voltak Szágy felett a dombokon.

Sőt, a dombtetőkről nagyszerű kilátás volt a Mecsek felé is. Középen a Zengő és a Hármas-hegy.

A nap is ekkor éppen szépen sütött, az idillhez tényleg csak egy keresztbe szaladó rudli hiányzott.

A legtöbb turista innen érkezik a Csepegő-kőhöz.

Én fölülről közelítettem meg a homokkősziklákat.

Tisztes bükk. Egy dendromán szempontból értékelhető fa tehette volna teljessé az utam.

Minden várakozásomat felülmúló homokkő szurdokok találkoznak itt.

A leggrandiózusabb szurdokon el is indultam felfelé. Mindenfelé a védett gímpáfrány.

Könnyű feliratot karcolni a puha homokkőbe.

Nem gondoltam volna, hogy a Zselicben ekkora homokkősziklák vannak.

Eddig menetem fölfelé.

Furcsa hasadékok nem csak a homokkőben vannak.

A Csepegő-szikla távolról nem is tűnik annyira érdekesnek.

Közelebbről látja meg az ember, hogy a furcsa kis üregekben cseppköves képződményeken csorog, csöpög le a víz.

A kis vájatban is kristálytiszta forrásvíz folyik.

A sziklafalon már a májvirág is virít.

Visszafelé haladva még a szentgyörgyi temetőben is szétnézek. Ebben a faluban is laktak svábok, a temetőnek ma is van egy ilyen része, ahol egy-két sírkő is fennmaradt.

Nagy víz Keselyűsben

A Duna bajai szakaszán tegnap vonult le egy kisebb árhullám, ennek hatását tekintettem meg.

Mivel a kertekben már erősen nyílik a hóvirág, kinéztem a keselyűsi virágzóhelyükre. Itt is már dugják ki a fejüket.

Nagyon rég volt már olyan, hogy a Keselyűsi-Duna feltöltődött.

Sőt, északi végén még továbbra is tart a feltöltődés, pedig a Duna már apad.

Kezdődik a pollenszezon.

Az erdészné (természetesen kicsit vadmacskás beütésű) macskájával kétségbeesve nézzük a Holt-Siót, hát most nem fogunk a partra lejutni!

Régről ismert nyárfa a földek közt.

Szürke gémek egy bandája a Sáros felé tartva.

A Sáros is szép nagy, a Duna idáig visszaduzzasztott.A toronyhoz nem is érdemes kinézni.

A hátfői zsilipnél zárva a kapuk.

A Holt-Sió partján.

Asszonyom  ragaszkodott hozzá, hogy megörökítsen ebben az odúban.

A töltés nem mentett oldalán magas csak igazán a Holt-Sió. A Duna Bajánál 640 cm-rel érte el a maximumot. Ez a legenyhébb riasztási szint alatt van 60cm-rel, tehát komoly árhullámnak nem volt nevezhető. A szokatlansága abban állt, hogy négy nap alatt emelkedett 5m-t a víz.

Eseménytelen ténfergés Bátaapáti körül

Tavasz jelei az erdőben, írhatnám, ha nem lennének már december-januárban hunyorok.

A "szubmediterrán kötelező" másik elemét, a szúrós csodabogyót is szépen teljesítik errefelé az erdők.

Több tucat ilyen ellenőrzőpontot talál az ember az erőben, ahol a radioaktív hulladékkezelő környékén vizsgálják a talajvíz mozgását,

A tegnapelőtti szélvihar nyomai is mindenfelé láthatók.

Hunyorok százával. Nem ide készültem eredetileg, de a kiszemelt mórágyi utamról a faluvég egy "jól szervezett" kutyafalkája erőteljes fellépéssel eltántorított. (Lásd az egyik dendromán csapást!) Hosszú percekig kellett gyalogolnom ezen a  bátaapáti "póthelyen", amíg a bosszankodás helyett elkezdtem élvezni azt, amit a Geresdi-dombság nyújtani tud: a csendet, és a szerény erdőt.

Egy nem vágásérett erdőn sétáltam felfelé, aztán egy tarvágás nyújtotta kilátást élvezhettem.

Itt az erdei utak is zúzalékkal felszórtak, jó állapotúak. Egy nem zöld terepjáró közelít. Ha zöld lenne azt mondanám erdész, így azt mondom atomos.

Hét év alatt ennek a táblának a jelentéstartama jelentősen megváltozott.

Nagy fakopáncs fán.

Dendromán szív, ha dobban...

Nagy fakopáncs földön.

Csuszka lop a vaddisznóknak kitett szóróból.

Ennyi volt.

A máriakéméndi Öreg-hegyen

Ha az ember új helyekre vágyik, akkor bizony egyre messzebbre kell menni. Máriakéménd a Baranyai-dombságban már majdnem 60 km-re van tőlünk, de szerencsére majdnem végig autópályán, így egy délutáni kis kiruccanással is elérhető.

A Schwäbische Türkei "magterületén" járunk, a pincesor a Rott- és Rogner-pincével indul.

Mivel Kéménd sváb katolikus falu volt, a határban sok szakrális emléket is találunk. Itt pl. Hochwaldi (Hoffmann)-kereszt, a Szentkúti-kápolnával. A Mecsek Egyesület lelkes helyiekkel, nagyszerű, jól jelzett turistautakat alakított itt ki, pihenőket épített, sőt még néhány szakrális kisemléket is helyreállított. Ennek az útnak egy kis darabját jártuk végig.

Az egyik legérdekesebb emlék az Antiochiai Szt. Margit-szobor. A kalandos történetű szobrot régen két hárs kísérte. Az egyik kidőlt, a másikat pedig -szemlátomást nemrég- kivágták. A várandós és szülő nők védőszentje volt, mivel a a sárkány gyomrából úgy szabadult ki, hogy "a kereszt jelét magasra tartotta."

A szőlőhegyi nagy pincesor ma már elég vegyes képet mutat, mindenféle ízlésvilágú és állapotú pince van itt. 

Akadnak még szép pinceajtók...

...finom részletekkel, de hagyok még a másik blogomba is valamit.

Ez bizony nem Örkény-telefonfülke, hanem egészen profán célokat szolgál itt a hegyen. Mondhatni praktikum.

Az öreg-hegyi pincesor egyes pontjairól szép kilátás nyílik. Itt a Villányi-hegységre látunk.

A falu a hegyről.

A Nyugati-Mecsek.

A Zengő.

A falu határában lévő híres búcsújáró hely, a Nagyboldogasszony-templom.

A Keleti-Mecsek.

Utunk legszebb fája egy cseresznye. A környéken itt gyümölcsösök, kertek voltak annak idején.(Köszönöm Biki Endre Gábor kiegészítéseit, javításait.)

Visszatekintés az Öreg-hegyre.

Az egykori sípályánál érünk vissza a faluba. Nehéz elképzelni ebben a januári 16 fokban, de itt a 1990-es évek elejéig egy felvonóval ellátott, esténként kivilágított sípálya működött, ami 80m szintkülönbséget 300m hosszon hidalt át.