Fakeresés a Lankóci-Kis-Duna mentén

A múlt heti sikeres fűztalálatokon felbuzdulva ma kimentem a nagy esők előtt a Lankóci-Kis-Dunához, ezúttal Decs határában. Azt gondoltam, hogy a múlt heti hely nem rendkívüli volt, hanem tipikus. Így nincs más dolgom, mint kilométereken keresztül sétálni a Lankóci-Kis-Duna partján, és sorba méregetni a hatalmas füzeket. Nem lett igazam.

Gyermekkoromban hatalmas rajokban éltek még varjak a határban. Most ismét láttam egy viszonylag nagy rajt. Azt mondják, az elmúlt 30 év alatt a korábban tűzzel-vassal irtott varjak száma 90%-kal csökkent hazánkban, telente is egyre kevesebb jön hozzánk.  Ma már védett madarak.  Persze vannak  annyira  intelligens madarak, hogy a veszélyek elől a biztonságos városokba húzódtak, sok bosszúságot okozva a városlakóknak. A városokban azonban a dolmányos varjú lett a dominánsabb, úgyhogy itt sincs vezető szerepben. 

A Lankóci-Kis-Duna hivatalos neve ma Lankóci-Kis-Duna-csatorna. Decsnél most rengeteg víz van benne. Partján biztató nyárfák.

Egy szállás a partján. A decsi határ óriásira duzzadt a szabályozási munkák után. A falutól kilométerekre is voltak földjei az embereknek. Hogy ne keljen naponta megtenni ezt a nagy távolságot, kis szállásokat építettek. A 20.század elején egy módos decsi gazdának a falusi nagy tornácos háza mellett volt egy szállása is, meg egy tanyája ( értsd présháza) is Szekszárdi- dombsághoz tartozó Decsi-szőlőhegyen.  Ez szintén kilométerekre volt a falutól.  Mivel az egykézés miatt rajta kívül  csak egy munkáskéz volt a családban, ezért zselléreket is kellett fogadni- gyakran messzi vidékről-  akik szép lassan többen lettek, mint a református ős-decsiek. A falu felduzzadt, a jövevények nagy része katolikus volt.  1933-ban már egy nagy katolikus templom is épült a faluban, azóta a reformátusok egyre fogyatkozó kisebbséget alkotnak.

Egy 300-as szil a parton.

Biztató kettős fűz, ám az egyik törzs kidőlt. A maradék is 500-as. A biztató kezdett után a folytatás elmaradt.

A decsi református templom távolról. Jól látszanak a gótikus támpillérek, tömegarányaiban ma is gótikus jellegű még a templom, a tornya barokk. 

Tipikus. Haladni itt nem nagyon lehetett, így a part menti szántásban próbáltam meg evickélni. A Sárköz méltó most nevéhez, de 90% a sár, 10% a köz. 

Kilométereket haladtam az egyre kevesebb reményt sugalló meder mentén, aztán feladtam. Cserenc határában újra biztató nagy fák tűntek fel a távolból. Megint átvágtam a sártengerré vált szántáson. A közönséges diónak a fekete dió ellenében nem sok esélye van a juglans nemzetségben a listára kerüléshez. Ez a 345cm-es példány mindenképpen megörökítésre érdemes.

Biztató nyárfás vidék, de a legnagyobb is csak éppen eléri az 500-at

Ez a három is, itt a bal szélen,  elfelejtett összenőni. 

Ez a szép fűz is éppen csak elérte az 500-at. Ennél adtam fel végleg. Közben be is borult, elegem is lett a sok dzsuvából meg sárból, csalódtam is, elindultam hát haza. Azt hiszem, jó darabig nem fogok a Lankóci-Duna melletti dzsuvába visszavágyni. 

Sárközi tölgyek, gemenci hóvirágok

Az őcsényi tölgyhöz tett múltheti utam alatt szúrtam ki a távolból néhány tölgyet. Egy-két kisebb, a keselyűsi úthoz közeli tölgyet már láttam régebben is, de ezek nem jelentősek.

A keselyűsi nyárfasor legnagyobb fái

Messze bent a földek közt, a Lankóci-Kis-Duna és a Báta közt kiszúrtam egy hete egy sokkal ígéretesebb tölgyet. Amikor ehhez a ponthoz értem, arra gondoltam, hogy talán még 400-as sem lesz.  Jó látszik, hogy a gumicsizma fontos kellék volt ma. Tegnap hatalmas esők voltak errefelé.

Végül 465 cm lett. Megtévesztően karcsú, tökéletes koronájú tölgy. Egy kicsit engem dendromania főcímén lévő, azóta már elpusztult  tölgyre  emlékeztet, de ennek  dől a törzse, kevésbé tökéletes. Hatalmas betontömböket pakoltak a lábához, alaposan elcsúfítva a közvetlen környezetét, de így is uralja a tájat.  Teljesen egészségesnek tűnik, még sokat nőhet, ha szerencsém van még én is megélhetem a listára kerülését. 

Mezei verebek

A Báta első méterei. Háttérben a Kendergyár. Az 1930-as években épült ez, akkor nagy szám volt, a csődközeli, ipar nélküli Szekszárdon nagy reményeket fűzteke hozzá. Ma szerintem a nagy része üres, egy részében mintha lakások lennének.  A Báta a középkorban hajózható Duna-ág volt. A 18.századi térképeken már egy itt lévő  hatalmas ingovány volt a forrása, akárcsak a Lankóci-Kis-Dunának, ami a középkorban még a fő ág volt. Ma mindkettő a keselyűsi út mély árkából indul. Nevük sem a régi, a Báta hivatalosan ma Szekszárd-Bátai-főcsatorna. Ma belvízelvezető csatornaként működnek. 

A Lankóci-Kis-Duna, aminek partján a nagy füzeket találtam a múlt héten, jóval jelentősebb, mutatósabb, mint a Báta. A partján komolyabb galériaerdő is húzódik.

A keselyűsi fasor királya és kísérője.

Ugrás ki Keselyűsbe, hóvirágnézőbe. Ez még csak bimbózik.

Sok viszont már virágzik. Az erdőbe be sem tehetném a lábam most, mert a Gemenc Zrt.  agancstolvajlási fóbiájában teljes erdőjárási tilalmat rendelt el  megint, március közepéig. Nagyon nem tetszik ez a hozzáállás nekem. Akinél agancsot találnak, azt büntessék meg! De néhány tolvaj miatt kitiltani mindenkit, ez szerintem alapvető emberi jogokat sért.

Korán jön az idén a tavasz, tavaly március elején nyíltak csak. 

A mogyoró is virágzik már

A Lankóci-Kis-Duna tölgye és fűzfái

Őcsény határában áll a Lankóci-Kis-Duna partján ez a nagyszerű tölgy, ami 2010-ben került fel 527 cm-rel a Pósfai-listára. 2012-ben ismét jártam itt, akkor kiszúrtam egy füzet is, gondoltam ma  hajnalban rámérek erre.

Csodás reggeli napfényben, madárdal kísérettel indultam el az egykori Duna-ág mentén.
A képen tengelicek.

Magyar szavanna

Nem kellett sokáig keresgélnem az első nagy fűzig. Egy 620-as (46 18'26"; 18 46'54") 

Valaki az odvában falatozott a dugidióiból  

A vártnál is több ősöreg fűz van a meder partján

Egy éppen csak 120cm felett elváló kettős törzsű, 603cm-es.  (46 18'23";18 46' 55") 

Erre a nagyszerű tölgyre is újra rámértem, most 542 cm-t mértem. Ez 6 év alatt 15 cm-nyi gyarapodásnak felel meg, ami nem olyan túl sok. Pedig jó állapotúnak tűnik, csak néhány ágvég száradt el.

Aztán egy 640-es jön. Ez volt az, amit 2012-ben megtaláltam már. (46 18' 20"; 18 46' 46" ) Innen nagyon egyben van, de a másik oldalról a jobb szélén lévő ág csak olyan 110-120 körül ágazik, ezt kihagytam a mérésből.

A nagy sűrűben egymás mellett sorakoznak a nagy füzek. Ez 670-es. (46 18'18"; 18 46' 57")

Ezt már alacsonyan elágazónak minősítettem. Az időm hamar lejárt, pedig a Lankóci-Kis-Duna erdőkkel  benőtt partja még sok kellemes  meglepetést ígér

Tipikus. A középkorban ez még a fő Duna-ágnak számított. Végül is az út kellemes meglepetést hozott, négy listás füzet nem reméltem.

Mostanában mifelénk

Még mindig rengeteg a bütykös hattyú a Szekszárd közeli belvizes területek mentén

A Sároson egy furcsa pózban kimúlt nagy kócsag

A Sáros már teljesen jégmentes

A tó környékén számos nagy kócsag él és virul

Már kezdtem elsiratni a keselyűs környéki hódokat, de újra életjelt adtak. 

A jég elmúltával a Keselyűs környéki tavak mindegyikén rengeteg szürke gém jelent meg

Először fényképeztem Szekszárd körül- azon belül is a Kapszeg-tónál-, vadlibákat. Nincs is nagy rutinom a vadlibák terén. Csak valószínűsítem, hogy ezek nagy lilikek, de lehet hogy nem. 

A Kabszeg-tóról az M9-es töltéséről csináltam egy némileg fölülnézeti képet.

A tóba bevezető alacsony töltésen keresztül nagy erővel ömlik a víz.

Szárítkozó kormoránok a Sötétvölgyi-tónál

Bármerre megy az ember a Szekszárdi-dombságban, a legócskább gazokat megszégyenítő sűrűséggel hunyorokba botlik. Ígérem, többet nem fényképezek le egyet sem.

Grábóc környéki dombok

Az ortodox kolostor

Szurdik

A grábóci Erdei Mária