2025. február 27., csütörtök

Dendromán összejövetel a déli végeken.: 1. Dombok, hegyek közt

 

Két és fél napos dendromán mini összejövetelt  tartottunk Pósafi György jóvoltából az Ormánságban, harkányi szálláshellyel. A harmadik résztvevővel, Lukács Róberttel állunk utunk egyik fénypontja, a bogdásai tölgy mellett. Arra a kérdésre kerestünk választ, hogy vajon elérte-e már legnagyobb tölgyünk a 8m-es kerületet. A válasz igen, 802 cm lett, így egyelőre egyetlen tagként a 8m-es tölgyek klubjának tagja lett. Részletek majd a 2.részben.

Az Ormánság felé tartva először Szálkán álltunk meg a régről ismert akácos mérésére. 

Télies díszletek. 

Régi térképek ezt a részt legelőként tüntetik fel, aztán valahogy beakácosodott a domboldal egy része. 

Én annak idején 32 akácot mértem, ebből 26 került fel most a listára. A többi nem volt méretes, vagy kidőlt.  

Kilátás a tóra.

Jég a tavon.

A terület akácai meglehetősen egységes méretűek. A  legnagyobb is csak 370-es, de ez is már csonkolt, töredezett. Úgy tűnik, hogy a hazai viszonyok közt a 400 cm-et már csak a kivételes példányok érik el. 

Rövid kitérőt tettünk a pécsbányai gesztenyésbe, ami szintén csak árnyéka már régi önmagának, Jobbára a kéregrákban elpusztult fák tuskóiból kinővő sarjak élnek csak.  

Egy-két öreg torzó.

Ritka a mutatós fa.  

Azért akadt egy listás is, de ennek is csak egy-két oldalága tűnt élőnek. 

 A Mecsek déli lejtőjén innen egészen Nádasdig ért a gesztenyések csaknem összefüggő sora. A kéregrák ellen csak egy kis zengővárkonyi részen kezeltek, az maradt meg többé-kevésbé épen. 

Az egyre ellaposodó Baranyai-dombságon keresztül tartottunk Harkány felé.  Kitérünk Kisdérbe. A kisdéri temető dísze ez a szép fenyősor, de nem ezért jöttünk.

Nem is ezért a sváb keresztért. 

Hanem ezért a halottasház fölé hajló listás tölgyért. Jogos a kérdés, hogy a halottasházat építették passzentosan a tölgyhöz, vagy a tölgy követi a háztető meredekségét? 

 A leszarvazott szarvasok nem használnak zebrát. 

 Az  utóbbi időben megfogyatkoztak a "piros fazekas" leletek. Ez egy vödör az egykori itató mellett a görcsönyi határban. 

Robi évekkel ezelőtt járt itt. Abban lehetett bízni, hogy ezen a viszonylag nagy kiterjedésű tölgyfás legelőn esetleg egy-két tölgy belenőtt a listába. 

Néha az volt az érzésem, hogy Tarr Béla producereként a mester egy új filmjéhez keresünk helyszíneket. 

És akkor még nem beszéltünk a szagokról. 

A legelő első fele eléggé rendben van, de aztán éles határral jön a dzsuva. 

Szép fák tömkelege a dzsuvában. Sajnos, igazán nagy ne akadt.

A távoli Gadány határában hasonló fás legelő maradványai.  

Talán valami agrobaktériumok okozzák ezen  a fán a furcsa dudorokat. 

A legelő első részén a sok új fa arra utal, hogy tán valami rehabilitáció  is zajlott. 

Szép fák, de relatíve kicsik.

Hazafelé kitérőt teszünk a pazar Hidasi-völgybe a Mecsekben.

Robi javasolta, hogy nézzük meg a Csurgót, mert az elmúlt hetek hideg hajnalainak hatására  megfagyhatott. 

Robi kóstolgatja a csöpögő vizet. 

A kanyargó patak.

Váralján is bemegyünk a hegység belsejébe.

Jég 1. Az itteni tavak még befagyva.

Jég 2.

Jég 3. 

A váraljai bükk már csaknem elérte az 5m-t.

Erről a kéregről nem gondolná az ember, hogy ez bükk. 

Utolsó fánk. Ritka az ekkora fekete nyár egy hegyipatak partján. 

4 cm híján listás.