2023. november 6., hétfő

A III. Bakonyi Dendromán Találkozó: 3. nap, Herend és a Hajag

A 3.nap is az Attilák fáival telt el. Előbb Teket Attila mutatott új fákat Herend mellett, majd Jandala Attila kalauzolt minket a Hajag tetején fantasztikus hársfájához. Egy-két spontán találat is volt. 

A nap nem indult bíztatóan. 

Herend közelében főként juharok, gyertyánok, bükkök akadtak, számos reménytelen kerítés mögött. Rengeteg a kerítés a Bakonyban. Ezek java azonban nem vadvédelmi, hanem birtokhatár, vagy legelőszéli. Kezdetben fontos kellék volt az esernyő...

... az esőkabát és a gumicsizma. A hölgyek inkább az autóban maradtak. 

Tipikus mezei juhar. 

Befelé a sűrűbe. 

Egyik legszebb gyertyánunkat rejti az itteni erdő, amit Gyuri újramér. 

Kérge. 

Megérdemel még egy képet. Táblája is van, "érdekes törzsű fa."

Még egészséges bükkök is akadnak. 

Íme. 

Az idő jobbrafordulásában bízva, Janadal Attila vezetésével elindultunk a Hajagra. Kezdetben csalódtunk az időjárásban. 

Itt elsőként Jandala Attila  csaknem 600-as,  új hársfáját néztük meg. 

A sziklaperem szélén áll, környezete is fantasztikus. 

Oszlik a köd. 

Útban a Hajag kőszorosához. 

A sziklákon hegyi juharok tekeregnek. 

Attilától megtudtuk, hogy nemrégiben sziklaomlás volt itt. 

A sziklafalban két barlang, fenn magasan. Régebben létra vezetett fel hozzájuk, de az omlás óta nem pótolják ezeket. Gyuri is hamar feladta, a gumicsizmát nem sziklamászásra fejlesztették. 

A Törkü-likat kevesen keresik fel mostanában. 

Teket Attila a kőszoros másik oldaláról integet. 

A meredek hegyoldalban listás hegyi juhar, Gyuri éppen ehhez mászik fel. 

Bagatell.

A Nap is kisütött, a csodás fényekből keveset ad vissza a kép. 

A Hajag bizarr látnivalója a szovjet megszállás egykori emléke, a ma már romos és antennák nélküli  BARS-504-es katonai állomás, ahol már Teket Attila vezetett minket. 

Egyes térképek rakétaállomásként hirdetik, valójában ez egy atombiztos kommunikációs állomás volt, ahol a lényeg nem ez az egy-két hangár, hanem a föld alatti bunkerek.  

A két emelet mélységű betonbunker szellőzői. Több részlet innen.  (Lehet, hogy egy-két fizikus szakhiba akadhat a leírásban.) 

Hazafelé rövid megálló a magyar tengernél. 

Az elmúlt napok szeles időjárása sok kagylót szórt a kenesei partokra. 

A Tihanyi-félsziget. 

A találkozó utóélete, pöfeteg rántva. Finom volt. 
 Szép felvételeket, szakszerű leírásokat Pósfai György oldalán találunk. További nagyszerű felvételek Lukács Róbert FB oldalán.