 |
| Szombaton egy napra beköszönött a tél. |
 |
| A ház körül 1-2 cm-es hó volt. Gondoltam, a szőlők közt a legrövidebb utón felszaladok kis dombságunk legmagasabb pontjára, ahol több havat reméltem. |
 |
| Mi 110m magasan lakunk, 270m magasságig mentem fel. Jó lett volna persze feljutni a Dél-Dunántúl Olimposzára, a Zengőre, de a hegy lábáig is csaknem egy óra az út. Nekem meg kb. összesen volt ennyi időm. |
 |
| Úgyhogy a faluhelyi szőlők közt elindultam felfelé a tavasziasan barkásodó, de most visszafehéredő erdőszéleket érintve. |
 |
| Az erdő szélén egy teljesen tájidegen fehér nyár a jellegfa. |
 |
| A galagonya bokrok közt az egyik kilátópont felé tartok. |
 |
| Itt tényleg markánsan több a hó, mint lent a városban. |
 |
| A galagonya algúton át irány a kilátópont! |
 |
| Íme! |
 |
| Gondoltam, a nagy szurdikon megyek fel megint az Óriás-hegyre, de a szurdikba szúrós folyondárok sokasága lógott be. |
 |
| Úgyhogy a szurdik melletti meredek, csúszós úton kaptattam felfelé. |
 |
| Egy kis szín. |
 |
| Felértem. |
 |
| Aztán megfordultam és ereszkdetem lefelé. |
 |
| Még néhány kép a ritka, hóbaöltözött tájról. |
 |
| A Baranya-völgy vége, a Kis-Baranya. Alján az Attila-birtok. |
