Az év utolsó bejegyzése

A sárosi toronyban. Vannak bejegyzések, amikben nem az az érdekes, hogy mi történik, hanem éppen az ami nem. Ez most tipikusan ilyen lesz, semmi érdekes nem lesz benne.

Mert valljuk be, az nem túl érdekes, hogy hódok rágják újra a keselyűsi fákat. Az persze érdekes lenne, ha maguk a tettesek is feltűnnének a képeken, de megnyugtatásul előre kell közölnöm, hogy ilyen érdekességek nem lesznek.

Régen ez volt az ősök emlékére rendezett túrák hagyományos időpontja.

Tavaly már nem jött össze, de volt helyette egy 600-as tölgy.

Az idén már semmi ilyen nem ígérkezik.

 Szép csendesen múlik ki ez a nagyszerű év.

A kert egy szegletének tavaszias hangulatával búcsúzom.

Év végi visszatekintés

Először felidézem az év számomra legemlékezetesebb momentumait:

Az idei januárban még nem volt semmi különös, hacsak az nem, hogy Hátfőn végre ismét egy nagy nyárfát találtam. 

Február elején Pósfai Györgyék Szekszárdra látogattak, és néhány környékbeli fát kerestünk fel két nagyszerű napon.

Még februárban egy felejthetetlen túrára mentünk feleségemmel a Somlóra... 

... és a ködös Ság-hegyre. 

Márciusban kezdtük sok-sok külföldi utunkat. Bécs felé tartva Fertődön álltunk meg.

A mozgalmas áprilisban volt mecseki kosborozás és bazsarózsázás is...

...de azért a csúcspont a Zempléni Dendromán Találkozó volt, a magassági rekorderrel.

Májusban csak a szokásos helyeken kosboroztam, gémeztem, disznóztam.

Új osztályomat is megpróbálom a természet szeretetére beoltani. Nagy akác Balatongyörökön.

A rendkívül mozgalmas június egy nagyszerű tolnai kosboros hely felkeresésével indult.

Ebben a hónapban egy másik hétvégén az Őrségben, Körmenden és az...

...osztrák Medve-szurdokban jártunk.

De még korántsem ért végett a június, mert egy "bakancslistás" kosborral folytatódott a Balaton környékén...

...és egy igen emlékezetes ormánsági "fázással" fejeződött be,  Pósfai Gyurival és Lukács Robival, a hírhedt P.lázi-tölgyet is érintve. 

A július is igen mozgalmas volt. A Beregben és Szatmárban kezdtünk...

...de a Zemplénbe is visszatértünk.

Aztán Horvátország következett, fantasztikus helyekkel.

Augusztus pár napos balatoni kempingezéssel kezdődött.

Majd a Vajas-fokon kánikulai motoros kenutúrával folytatódott, hála Rizner Józsi barátomnak.

Aztán egy osztrák gleccser következett,  a Vajashoz képest  40 C fokkal alacsonyabb hőmérsékleten  és 2700m-rel magasabban.

A külországi kalandok után egy szép gemenci túra zárta az élménydús augusztust.

Szeptember nem volt olyan szerencsés, mint tavaly. Hamar véget ért az indián nyár, az őszi szálkai fürdőzés néhány napra szorítkozott.  A bárányfoki bekötőút lezárásával  kezdődtek a veszteségek...

...és a geressdi Gránitbánya-tóval folytatódtak, hiába  nyújtott új élményeket ez a kis rög.

Október ismét nagyon mozgalmas lett. Püspökszentlászlón egy rókás estén véget vetett baráti társaságunk a Bazsarózsa-turistaházas korszakának, hogy valami más kezdődhessen.

Ebben a hónapban Tolna megye leglátványosabb kilátóját avatták Bátaapátiban.

Rizner Józsi barátommal is újabb motoros kenutúrát tettünk, ezúttal a Sió gemenci szakaszán.

Október csúcspontja azonban mégiscsak a nógrádi hétvége volt  sok-sok kirándulással.

De október még nem ért véget, mert új élményeket kínált kis dombságunk ...

...és a tavalyihoz  hasonlókat az alacsony Duna.

Az októberi veszteséglista a Kutyás-tölgy kidőlésével ért véget.

November csendesen, de nem unalmasan telt környékbeli kisebb túrákkal.

A december is a környékbeli dombságokban tett kisebb túrákkal telt. A Gemenctől való megállíthatatlan távolodásom szép példája, hogy lassan két hónapja nem jártam már ott. Igaz, ehhez a Gemenc Zrt. tiltásai is hozzájárulnak.

Az idén eddig 120 bejegyzésnél járok, még egy-két összejöhet az év végéig. Ez a korábbi évekhez képest jelentős növekedés, és már-már a régi legendás éveket idézi. Ugyanakkor először csökkent jelentősen az éves látogatottságom. Hiába érzem én úgy, hogy nagyon érdekes, változatos évem volt, blogom olvasói ezt nem igazolták vissza.   A tavalyi 67 ezerről az idén 53 ezerre esett vissza a látogatottság.  Az idei bejegyzéseim közül  alig volt olyan, ami jelentős érdeklődést váltott volna ki. Jellemző az is, hogy a sok-sok külföldi bejegyzés (pl. Horvátország fantasztikus folyóiról, vagy Ausztria vízeséses szurdokvölgyeiről) szinte teljesen érdektelen volt.  De a hazai bejegyzéseim fogadtatása sem volt jobb: A zempléni magassági rekorderről szóló beszámoló még Facebookos megosztással sem tudott néhány száz látogató fölé menni. Még mindig egy-két gemenci bejegyzés vezeti az idei toplistát. Viszont ahogy lassan kikopok a Gemencből, úgy lesz a blogom is egyre érdektelenebb.
Dendromán fronton nem volt áttörés az idén. Az év jó indult a hátfői nyárral, emlékezetesek még a felső-gemenci kőrisek, aztán két új fa szerény dombságunkból, egy hatalmas akác Balatongyörökről, a Duna mentéről egy-két nyár, és nagyjából vége is.
Boldog karácsonyt és új évet kívánok minden olvasómnak!

40 perc a Sötétvölgyben

Indulás.

Arra voltam kíváncsi, hogy ebben a tavaszias decemberben a hunyorok hogy állnak.

Van már virágzó példány.

Közelről.

Általában nem túl szívderítő, ha egy természetvédelmi területen tarvágás van. A dolgot azonban nagy mértékben árnyalja, ha fekete dióst likvidálnak.

Kis szín a szürkeségben.

Nyáron vagy ősszel az ember ügyet sem vet a seprencére, hacsak nem idegesíti túlságos jelenléte. December végén azonban szokatlan virágzásuk, és annak a bizonyítéka, hogy komoly fagy sem volt még az idei novemberben és decemberben.

Az enyhe csapadékos idő gombákat is előcsal.

Még egy kis piros, a szúrós csodabogyó termése.

Egészségügyi séták a Szekszárdi-dombságban

Marha jó idő volt tegnap és ma, úgyhogy sétálgatunk a hegység lebetonozott mezőgazdasági útjain, ahol nincs sár.

A leglátványosabb ilyen út Szálka felett húzódik 2,9 km hosszan, amit oda-vissza teszünk meg, élénk sétával.  Nem először és nem utoljára járunk ezen a "panorámaúton." 

A régi kataszteri térkép ezt a tetőt Rustenbergnek nevezi, ami magyarul Rozsda-hegynek fordítható.

Egy elcsípett önkormányzati irat szerint a Grábóccal való összeköttetés is 2015 óta tervben van, de egyelőre nem valósult meg.

Az itt legelésző gulya a leglátványosabb elem.

Most rámértem az út elején álló eperfára, éppen elérte a 400 cm-t.

Ez már a Batikereszti- kilátóról készült kép

Borzvár lett a régi bedőlt lyukpincékből a Szarvas-szurdik mellett. 

A Szarvas-szurdikban 1.

A Szarvas-szurdikban 2.

Egy új betonozott út vezet a Bodzás-dülőbe, ami a Szekszárdi-borvidék legnyugatibb szőlőse, a Sötétvölgy felett.

A bodzási szőlők és a dombság.

Kis napfürdőzés.

A Bati-hegy szabályos formájú kis kúp, Wosinsky prehistorikus földvárat talált rajta.

Néha -tévesen- Bati-hegyi kiltónak is nevezik a Bati-kereszt mellett álló kilátót, amit most Bodzás felől fényképeztem. A 19. századi kataszteri térképen a Bodzás név még nem szerepel. Ezt a részt Batnak tüntetik fel az elpusztult középkori falu neve alapján, ami a kereszt és az imént bemutatott hegy névadója is volt.