2018. május 18., péntek

Talán a valaha készült legunalmasabb bejegyzésem


Sötét-völgy, salamonpecsét.

Ez az ócska kép jól mutatja idei kosborszezonom színvonalát. A bíboros kosborok már csak száraz kórók, sarkvirág sehol, gérbics sehol. (Ez azt jelenti, hogy a régebbi, általam ismert helyeken.)  Egy nyamvadt tő kardos madársisak, pocsék felvételen.

Erdő.

Rét.

Gondoltam, tán a Gemenc. Gyors séta a Dög-tóhoz: Dögunalom, de legalább egy dög lenne valahol, de még az se. Egy jajveszékelő hattyú  a tavon. Nem gondoltam volna, hogy a sárosi szürke gémek még az aranykor szimbólumai lesznek. 

Dög-tó, nagy totál.

Toll 1.

Talán elküldöm majd Farkas Sanyinak meghatározásra.


Derék 300-as tölgyből van több is a hátfői erdőben.

Egy egerészölyv több tollát is elhagyta.

Vagy több egerészölyv egy-egy tollát.

Ismétlés a tudás anyja, és az unalom apja. Ez a bejegyzés most patriarchális jellegű.

Gomba.

Még tudom fokozni: gaz.

Izgalmas utam után kiérek a Hátfői-kobolyához. A felhők szépek, a tó egyébként méla unalom, (jaj, majdnem azt írta megint, hogy dögunalom) távolban alig fotózhatóan vágyaim netovábbjai, a szürke gémek.

Féregrágta.
Szöszök a szélben.