2018. május 1., kedd

Ágneslaki dendromán találkozó: 3. Somogy és Zala határán

Pihenő a gyékényesi tavaknál. Van aki csak ebédelt,a bátrabbak és előrelátóbbak meg is mártóztak a vízben.

Kavicsbánya tavak voltak ezek, de ma már élénk idegenforgalmuk van.

Kereszt Gyékényes határában. Délután Novográdecz Péter erdész mutatott új fákat.

A Zákány és Gyékényes közti szőlőhegyen nagy gesztenyék is akadnak. Ez a 600-as már alig él, padlóra vitte a kéregrák.

Novográdecz Marci szívesen állt a nagy gesztenyékhez arányításul. Ez még egy szép, életerős példány.

Egy cseresznye a szőlőhegy környékén, egy kisebb erdőfoltban.

Élénk vitát váltott ki ez a Zákányfalu határában álló hatalmas fűz. A listán két csillaggal, az alacsonyan elágazó fák jelévvel fog megjelenni, de valahol nagyon elöl.

Surdi látkép. Az egykori szőlőhegyeken ma már itt mindenki karácsonyfát termel. Azt olvastam, a falu lakóinak 60%-a ebből él. A tájat uralják a nagy fák.


A surdi dombokon több listás gesztenye van, közte az ország egyik legnagyobb példánya, a töpörödött, de hatalmas kerületű fa.

Mintha kórházi nagybeteghez térne be az ember.  Még él, de közel a vég. Koronája évtizedekkel ezelőtt letört, de újra sarjadt.

Túl a 750 cm-es kerületen, de már nem gyarapodik.

Az elmúlás jelei.

Surdon egykor a Zichy családnak volt kastélya. A kastély ma már nincs meg, de sok szép fát hagyott itt örökül. Ez egy listás tölgy.

Ez meg egy platán.

Platánból egy egész fasor is van.

A nap végén még betértünk egy erdőtagba Csurgónagymarton határában. Itt főként bükkök voltak.

Jó pár új bükkel gyarapodott a lista.

Gyertyánok.

Egy furcsán összenőtt kettős.

Elkéstünk. Laci könnyen jutott fel a koronába.
Végül az erdő legszebb fája, egy jóval 5m feletti kocsánytalan tölgy.