 |
| Ahogy azt elhatároztuk, beteljesítettük. Ma unokabátyámmal elmentünk karácsonyi túránkra az "Ősök emlékére". Tavalyi társainkat, Pósfaiékat a messzi Vasba szólította a kötelesség, így ketten teljesítettük a túrát, ezúttal Ófalu környékén. Indító képünk egy présház, jellegzetes sváb esztergált-faragott oszlopokkal. |
 |
| Az ófalusi temető |
 |
| Kilátás a Kálváriáról. Ködös időben indultunk.Vegyük észre, hogy a faluban mennyi új tető van. Zsákfalu, 331 lakossal, meredek dombok közé beszorítva. Az ember egy lepukkadt, reménytelen falut várna ide is, de nem ezt találja. Rendezett falukép, felújított épületek és műemlékek, rend és tisztaság mindenfelé. A falu lakososainak túlnyomó többsége ma is német nemzetiségűnek vallja magát, de a fiatalok az utcán már itt is magyarul beszélnek. |
 |
| A Kálvária felett már kisüt a nap. |
 |
| A Stahberichre (Kő-hegyre) mentünk fel. Kilátás a Kalchtal (Meszes-völgy) felé. |
 |
| Kilátás a Kalchtal másik felére. |
 |
| A vadászház felé tartó villanyvezetékeken is irdatlan mennyiségű a madáretető(?). Racionális magyarázatot nem találtunk ezek nagy számára. "Valójában ezek fészkelő odúk, ilyeneket vércséknek és csókáknak raknak ki. Mifelénk (értsd az Alföldön)jó néhány ilyen vércse-csóka telep van. Azt nem tudom, melyiket akarják azon a dombos területen megtelepíteni." (Pósfai György kiegészítése) |
 |
| Kilátás a Stahberichről nyugati irányba. |
 |
| Ez a téma az, amit az amatőr természetfotós szinte már mániákus kötelességtudattal mindig megörökit. |
 |
| Ez is közhelyes téma az amatőr természetfotós számára: napfény szűrődik át a ködös erdőben |
 |
| A csonka Hessz-kereszt |
 |
| "Etnoollalológiai leletek", azaz piros fazekak a ritkább fehér és sárgás fajtából. |
 |
| Uzsonnánk. Vegyük észre, a hagyományos sváb terítőt, benne még nagyanyám monogramjával. A hagyományos sváb ételek közül megint csak Faulte Käse-t hoztam. A többi karácsonyi maradék. Szintén kiemelésre méltó az egyik pálinkásüveg. Ez az 1970-es években a Mosel-vidékéről érkezett a családunkba. Azt nem kell mondani, hogy ez akkoriban milyen kultikus tárgy volt. A Kröv-Mosel motívumról, az elfenekelt gyerekről itt lehet bővebben olvasni. |
 |
| Melegen sütött a nap, tavasziasan énekeltek a cinkék. |
 |
| A Héthárs pihenó |
 |
| A bodobácsok is kijöttek napozni ebben a szép időben |
 |
| Azt mondani sem kell, hogy az illatos hunyorból rengeteg volt mindenfelé. |
 |
| Utunk legszebb fája, a mészkemencei tölgy volt, 420cm-es törzskerülettel |
 |
| A mészkemencei vadászház, a Mecsekerdő Zrt. egyik különlegesen szép és hangulatos vadászháza, ami nem csak vadászoknak áll rendelkezésre, hanem minden pihenni vágyónak. Részletek itt. |
 |
| A vadászház névadója, a mészkemence (Kalkofen). Ebben az 1950-es évekig égettek meszet. Hosszú időn keresztül az ófalusi Till családé volt, az utolsó mészégető mester Georg Jungnak hívták. Egy kis ismertető tábláról tudhatjuk meg ezeket. |
 |
| Klasszikus piros fazék. |
 |
| Karolinmajori harangláb. Karolinmajor Ófaluval szomszédos völgyben elterülő pár házból álló kis majorság volt, ma Ófalu része. |
 |
| Itt akad egy-két elhagyott ház is. |
 |
| Az eszterpusztai templomrom. Nekünk is feltűnt, hogy tekintélyes része a föld alá került. K.Németh András szerint pedig egy teljes emeletnyi rejtőzhet a föld alá. |
 |
| A torony belülről |
 |
| Az Ótemplomi-laposnak nevezett rét. |
 |
| A rét szélén is tömérdek illatos hunyor. Az írja róla a terra.hu hogy februártól áprilisig virágzik. A novenyhatarozo.info szerint március-áprilisban. Az elmúlt 4 év tapasztalata alapján mondhatom, hogy gyakorlatilag novembertől áprilisig virágzik. |
 |
| Igen érdekes dolgot láttunk, amit nem tudtunk megmagyarázni. A Goldgrund felől csörgedezik egy teljesen jégmentes patak. Amint kiér a rétre, oldalirányba elcsordogáló ágai a napos réten is fagyottak úgy, hogy már napok óta dölnek meg a meleg rekordok. |
 |
| Goldgrund-pusztai istálló.Nyáron jártam már itt. |
 |
| Ilyen most belülről a Perczelek egykori présháza |
 |
| A 20.század eeljén épült présház szerkezetileg még jó állapotban van, de teljesen elhanyagolt. "Élet" nyomait még nagyjából az 1970-es évekig találtunk benne. |
 |
| Visszaérkezve Ófaluba. Szt. Vendel szobra |
 |
| Kereszt dombokkal. |
 |
| Másik kereszt a faluban, drótokkal |
 |
| Egy asztalosmester fachwerkes műhelye |
 |
| A nyár óta újrazsúpozták a német nemzetiségi tájházat |
 |
| Szürkemarha gulya a falu határában. összesen kb. 14 km-t mentünk. Kellemes túra volt, sok-sok beszélgetéssel megidézve a sváb múltat és sok minden mást is. Unokabátyám blogbejegyzését itt olvashatjuk. |
