 |
| Ma Pósfai György Szekszárdra látogatott, gimnáziumunkban tartott előadást. Ezt kihasználva rövid túrát tettünk a Duna-erdőbe, főként Krizák István fáit néztük végig. |
 |
| A Szilágyi-fok őszi színpompában. |
 |
| Magas most benne a víz. Ez főleg a Sió miatt van. A Balatont leeresztik, ennek eredményeként már hetek óta magas a Sió vízszintje, ami azzal párosul, hogy a Mecsek felől érkező, a környék kisebb patakjait összegyűjtő, és szintén a Sióba tartó Völgységi-patakban is igen magas a víz az október közepi nagyon nagy esők óta. |
 |
| Tipikus |
 |
| A Mércés felé is mentünk volna megmérni Tóth Gábor nagy fűzét, de ez fogadott minket. |
 |
| A Duna-erdő sűrűjében először egy eddig ismeretlen szilre akadtunk. Kettős törzsű, épp 130-on válik el és éppen megvan 400 cm. |
 |
| Krizák István tölgye még nem listás, de nagyon közel van hozzá. |
 |
| Ez viszont túl a 5,5m-en is. |
 |
| Három tölgy |
 |
| Kilátás a töltésről |
 |
| Négy éve 670 volt, most 674 cm -es ez a nyárfa, de úgy tűnik, már semmi élet nincs benne |
 |
| A késő délutáni nap fényében felragyognak a csodás szinek. |
 |
| A juharok sárgasága a legszebb színforrás mostanság |
 |
| Ezen a nyiladékon előbb két aranysakál szaladt át, majd egy szarvasbika követte őket. Gondoltuk itt érdemes most kicsit szétnézni. |
 |
| Az utolsó fa is egy csaknem listás többtörzsű tölgy |
 |
| Aztán beültünk egy vadlesbe állatokat nézni. Hamarosan jött egy vadász, aki szerint nagyon rossz helyre ültünk be. Szó szót követett és végül ismét tapasztalhattuk, hogy a dendrománia minden természetkedvelő emberből nagy tiszteletet vív ki. Végül majdnem maradtunk, de aztán messze még Szeged, Györgynek mennie kellett. |
 |
| Kifelé haladva, alkony utáni élénk vadmozgást tapasztaltunk |
 |
| A Gemenc emblematikus nagyvadjai sorra megjelentek |
 |
| Erdei tavacska |
 |
| Végül már majdnem sötétben ismét elértük a Szilágyi fokot, ahol a parkolóban -milyen kicsi a világ- Tóth Gáborral, szaladtunk össze, kinek nagy füzét a magas vízállás miatt kellett kihagynunk. |
