Napfelkelte a Lehöc-malát nevű rét felett
A Tolnai-Holt-Dunát a Sió töltés és az M9-es két félre osztotta. A kisebbik fele tartozik most a Nemzeti Parkhoz.
Első számú úti célom a volt Kutyatanyai (Gógai)-rév felkeresése volt. Korábban itt a Dunának, majd a medre helyén folyó Siónak fontos révje volt. A révből és a volt révházból ma már nem látszik semmi, leszámítva némi törmeléket. A Sió viszont lendületes, kenutúrázásra csábító folyó ezen a szakaszon.
A Kutyatanyai-rév mögötti kobolya. Háttérben a Gemenc legnagyobb fenyői a gógai erdészház kertjében.
Kevés ehhez fogható szépségű rét van: A Tölgyfás-dűlő, közepén a már korábbról ismert listás fűzzel.
A rét keleti fele, egy másik korábbról ismert listás, romos fűzzel.
Eddig valahogy rejtve tudott maradni a galagonya bokrok sűrűjében egy listás 620 cm-es, hármas törzsű fekete nyár, a rét keleti felén közel az előző képen lévő füzekhez.
Fő célom a Taplósi-Holt-Duna mentén lévő füzes megközelítése volt, bízván gumicsizmámban. Riadtan szállt fel néhány tőkés réce.
A nagy kócsagok nyugodtabban viselkedtek. Lassan körözve beljebb álló nagyobb fák tetejére húzódtak.
A füzes. A gumicsizma sem bírta sokáig. Talán a fagyok idején lehet próbálkozni.
A Taplósi-rét is gyönyörű.
