A Gemenci-erdőben

Több hetes szervezés után február 27-28.-án  Pósfai Györggyel kétnapos nagy Gemenc-túrát tettünk, hogy kibővítsük a terület falistáját. A gemenci túrára engedélyt két féltől is kértem. Egyrészt a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóságától, másrészt a Gemenc Zrt. vezérigazgatójától. Mindkét oldalról igen nagyfokú nyitottságot tapasztaltam. A konkrét segítségnyújtásban a nemzeti park munkatársai voltak aktívabbak. Külön köszönet illeti Kövesi Sándort, a Dunai Területi Osztály vezetőjét, Dombi Imre természetvédelmi őrt, aki a szombati túránkhoz nyújtott segítséget, és különösen Kovács Attila természetvédelmi őrt, aki vasárnapját áldozta ránk.
Az első nap statisztikája a következő a listás fák szempontjából: Két tölgy, két fűz, két nyár. Ezen kívül újramértünk két, már ismert tölgyet a Dunaparton. Hazafelé Gyuri is lemérte a keselyüsi út általam nemrégiben talált két új nyárfáját, majd felkerestük a mindkettőnknek új öcsényi és az általam már ismert faddi tölgyet.

Február 27-én, szombaton a szűkebb értelemben vett Gemenci-erdőbe látogattunk ki. Az általunk bejárt útvonalat- a mintegy 22km-et-, a fenti műholdkép mutatja. Az eső az indulásunk pillanatában állt el, de a hóolvadással és a hét eleji nagy esőkkel félelmetes sártengerré változtatta a nagy gépek által járt utakat.

A látnivalók sorában az első a Bezerédi-sík volt. A sík egy nagy kiterjedésű fás legelő maradványa, amit ma is rendszeresen kaszálnak. Nagy várakozással tekintettem a területre, de kicsit csalódnom kellett. A rengeteg tölgye közül kevés volt igazán nagy. Mindössze kettő érte el a listás méretet, de ez a kettő is kettős törzsű volt. 

 

A Bezerédi-sík legszebb fája ez a hármas törzsű tölgy. Három ága közül kettőt jóindulattal el lehetett fogadni egy 529 cm-es kerületű fának.

A Bezerédi-sík tipikus arca, egy a Gemencben tipikusnak nem nevezhető piros fazékkal.

Mohás fa a kisvasút melletti erdőben

Amíg a lombok árnyékot nem vetnek, dús moha borítja a fákat.

A kisvasút mellett több 4m körüli tölgyet láttunk. A képen szereplő kettős törzsű csaknem elérte a listás méretet, 498 cm.


A Forgó-tó északi partja két nagyon szép füzet, és egy nyárfát adott a listára. A képen a kisebbik, 656 cm-es.

A nagyobbik fűz, 726 cm

A Dunaparton ellenőriztük a már ismert tölgyeket.

A Dunapart többtörzsű tölgye szépen gyarapodott.

 

A Hamis-tó. Nevét onnan kapta, hogy az áradó Duna vize gyakran elönti ezt az alacsonyabban fekvő területet. 

A Hamis-tó déli felén nagyon szép őserdő fekszik. Az erdőnek azonban csak egyetlen egy listás fája akadt, a képen látható 651-es nyár.

A gemenci erdőben rengeteg a 400 és 500 közötti  tölgy, de listás méretűvel alig akadtunk össze.

Egy 644 cm-es nyár valahol útközben.

Vizenyős rétek a hóolvadás után.

Egy (csaknem) örök emlék Warthonak, "minden vérebek között a legnagyobbnak." A véreb

Böethy Zsigmondé volt, aki 1945 előtt e terület vadászbérlője volt. 

Wartho emléktáblája ezen a tölgyön van, jó magasan.

Dombi Imre hívta fel a figyelmünket erre az 529 cm-es, igen formás tölgyre Öcsény határában, a Lankóci-Kis-Duna csatorna partján.

Talán egykor egy fás legelő lehetett itt, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy néhány öreg tuskó még ott hever a gabonaföld közepén. 

Végezetül egy "elvárt" kép a Gemencből: Egy szarvascsorda átkel a Vonal úton