Két taplósi fűz

Az első kép kakuktojás, ez még az Alföldön készült, ahol dolgom végeztével Kiskőrösről hazafelé tartottam. A képen  a Vajas-fok.  A középkorban ez egy fő Duna-ág volt. Ez miatt volt fontos dunai kikötő Kalocsa. Ma csatorna jellege van, és ahogy elnéztem kevés olyan hangulatos része van, mint amit ezen látni. 

Szintén hazafelé, alkonyközeli órákban, megálltam kb. negyed órára Taplóson. Egy kis, a Taplós M9 -es felé eső részén lévő, főként nádassal benőtt, fás-vizenyős területet jártam körbe.

A terület szélén régről ismert méretes fűz áll. Régebben egyszer mértem, olyan 560 körüli volt akkor.

A terület közepén viszont egy nagy roncs mutatkozott már korábban is, amit eddig nem lehetett megközelíteni, mert egy víz közepén lévő kis szigeten áll. Most viszont a jégen keresztül ez sima ügy volt. Még vannak friss hajtásai, de alapvetően ez egy roncs, bármennyire is gigantikus. Olyan 7-7,5m körülire becsültem, de nem volt centim.

A tavas-nádas terület partján egy gyenge 400-as tölgy, amit az tesz érdekessé, hogy a tövéből 4 sarj is ered, amelyek közül kettő érdekesen összenőtt.

A terület nyugati részén kevesebb a nád, több a nyílt víz

Gyenge kis nyárfák alkony felé

A területhez közel egy kis akácos, ahol rendszerint a a nemzeti park nyája szokott időzni, de most nem láttam őket.

A kalyiba kéménye és néhány cöveke még áll. 

Végül egy jellemző kép az elmúlt napokból. Ilyen jég képződik a -10 fokban az autóm oldalsó ablakain. Hát ennyi volt a hétvégi termés,  talán a jövő héten több is lesz.

A Borrév-tó környékén

Vasárnap hajnalban ismét kint voltam, hosszú idő után. A Borrév-foknak indultam el.

Szép idő volt. Nosztalgikusan felidéződtek bennem azok a régi utak, amikor még több időm volt, és nagy felfedezések is párosultak  ezekhez az utakhoz. 

A Borrév-tó teljesen befagyott, a madarak elköltöztek innen.

Csak a varjak károgása, távoli motoros fűrész, puskadurranás 

A tó másik foka az áramlás miatt még nem fagyott be. Egy régi rekeszelés is felfedezhető itt.

A Borrév-fokban még elég sok hó is maradt

Őz a nyiladékban

A Szilágyi-fokon is vastagon áll a jég

Tipikus

Alsónána határában

Alsónána határában van egy szakasz, ahol még nem jártam. Persze sokat az ember nem várhat egy ilyen úttól. Elindul az egy szurdikban, aztán halad szőlők vagy akácosok közt, aztán kiér valahová, egy fiatalos kis erdőbe, vagy egy lapos dombtetőre, ahonnan vagy lelát valahová, vagy nem. Nagyjából ezek a lehetőségek a Szekszárdi-dombságban

Kiértem a Szálka és Alsónána közti dombgerincre, ahol gyanúsan sok holló és egerészölyv vagy valami hasonló szállt fel

Meglett az oka is

Kicsit lelátni a falura

Verebek százai

Ahol egy kis erdő, ott egyből hunyor

Citromsármány

Ahol régen az egészséges és gyarapodó falvak határában, művelt és gondozott gyümölcsösök, kertek és szőlők voltak, most akácültetvények vannak (Jaj, majdnem véletlenül akácerdőt írtam!) 

Rálátás az egykori ortodox és az evangélikus templomra. A rácok 1921-ben, a németek 1946-ban távoztak. 

A falu legjelentősebb épülete az evangélikus templom, egyszer talán majd írok róla  másik blogomban

A Sárköz peremén

Ma szerencsére nem jött be a meteorológia jóslata és borongós esős idő helyett ragyogó napsütés köszöntött ránk csaknem 10 fokos hőmérséklettel. Ki is használtuk a váratlan lehetőséget egy kis sétára.

A Maus-kápolnától indultunk el a Szekszárdi-dombság peremén haladó turistaúton, amelynek számos pontjáról jó rálátás van a Sárközre.

A Maus-kápolna kissé távolabb

Decs a távolból 

Mint ha lángolna, olyanok a cser tölgyek levelei az áttűző napfényben

Őcsény a magasból

Tipikus útvonalrészlet. Egyik oldalról szőlők, helyenként erdős foltok,, másik oldalról galagonyás és kökényes bozótos, amelynek egy-két nyiladékából lelátni a Sárközre. Közöttük kezdetben betonozott út, majd földút. Erősen olvadó hó és latyak.

Minimalista sárközi részlet

Tipikus sárközi részlet. A tájat az egykori Sárvíz és a Báta kusza fokrendszerének maradványai teszik változatossá.

A kép felső részén a szinte forgalommentes M6-os, alatta a Sárvíz egykori medrének kanyargó maradványai. Itt egy nagyobb nádas is fennmaradt, amelynek közepén is az egykori Sárvíz medrének maradványai húzódnak.

Ezen a barnás részen feküdt Ete, a középkori Sárköz "fővárosa". Még egy földvára is volt, de az is lényegében eltűnt.

Pillantás a szőlődombok felé

Újra csak sárosi hangulatok

A héten esett ónos eső és 17 cm hó nem múlt el következmény nélkül a Sároson sem. A nádat is letarolta az idő.

A múlt héten még némi aktivitást mutató szürkegémek most depressziósan ácsorogtak a jégen. Ezek legalább valami lék előtt, mintha arra várnának, hogy mikor bukik  fel egy hal

A sárosi toronyba csak a mi lábnyomaink vezettek fel. A hó már erősen olvadt, némi szemerkélő eső is volt. Ez erdő mélyéről szorványos puskalövések hangja hallatszott, sok disznónak bevégeztetett ma. A jövő héttől az egész Gemenc le van zárva a hajtóvadászatok miatt. 

Talán ez a kép fejezi leghívebben a mostani sárosi hangulatot

Egy kis vidámság a végére

Tél Szekszárdon

Tegnap este a korábbi ónos esőre 17 cm hó jött. Ma pedig ehhez szikrázó napfény. A következő néhány kép egy lyukasórám alatt készült a gimnáziumunk körül. Ez az udvarunk. A vastag ónos rétegre érkezett hó sok nagy ágat letört a fákról városszerte

Egy nagy kocsányos tölgy uralja az udvarunkat. A képek egy egyszerű, régi mobillal készültek

Ez már a múzeum előtti sétatér 

A gimnáziumunk főhomlokzata. 

Ez a kis parkrészlet Augusz báró palotájához kapcsolódott. Van benne egy jó nagy  gleditsia, a kép jobb szélén látszik. Szerintem nagyobb, mint  a margitszigeti ,a dendromania listáján szereplő egyetlen  ilyen fa. Vagy kb. akkora. (357 cm)

Az Arany János utcában áll még egy öreg eperfa. Ezek a fák régente gyakoriak voltak Szekszárdon, hiszen
a város a selyemipar egyik központja volt. A selyemgyár barokk eredetű épületét a mellette lévő hatalmas
petevizsgáló központtal, már rég lebontották, valamikor az 1970-es években. Az eperfák is mind eltűntek.
Ez a példány áll még egy  jellegtelen üzletház és blokkházak közt, nem messze a gimnáziumunktól.