2021. október 16., szombat

Gemenc, Sárosalja: Ami adódott

Lassan őszies lesz az erdő Keselyűsben a holtág mentén.
Az előző, ragyogó színekben pompázó kép a turám végén készült már. Az induláskor felhős, párás idő volt még. A Sároson most alacsony a víz. Gondolom a Sió zsilipen leengedték a vizet. 
A Sáros felett vadkacsák köröznek. 
Itt meg elhúznak a fák felett. 
A Sáros partján.
A Sáros egyik melléktava, szintén szárazon van a meder egy része.
Egy másik öblöcske. 
Aztán 6 km-t gyalogolok anélkül, hogy bármi is érdemleges lenne megörökítésre. Egy lassan egy évtizede nem látott 500-as tölgyet néztem ki ellenőrzés céljából, ami a Sárosalja egy távoli zugában van. A Pósfai-listán nem szerepel. A tölgy megvan, bizonyára gyarapodott is, de mellőle a füzest közben "végfelhasználták", és a tölgy kerítés mögé került.  
A Felső-Telefonos felé indulok el, ahol furcsán levágott erdő fogad. 
Kinézek a Sióhoz is. 
Egy Sióba dőlt fatörzsről nézek szét. 
Aztán megint 6 km-t gyalogolok anélkül, hogy valami érdemeleges lenne. Mórágy és Bátaapáti környékén több látnivaló van 6km alatt, mint itt. 
Aztán végre megint használni érdemes a gépem. 
Sőt egy fiatal bika is belesétál a képbe. 
A tehenek érdeklődve néznek egy darabig, majd elillannak. 
Közben a nap is egyre szebben süt. 
Előjönnek a szitakötők is. 
A Sáros napfényben is csendes. 
A seprencén nyüzsögnek az atalanta lepkék és más rovarok. Ennyi volt mára. Hiába vittem ma is centit.