2019. augusztus 19., hétfő

2.rész: Kora reggel

Másnap reggel ismét csavarogtam a környék sok-sok túraútvonalának egyikén.

A környék túraútvonalai időnként meglepően bizalmas közelségben mennek el a lakóházak közt, nekem kell a kertkapu nyitnom zárnom, és a szérű és a garázs közt megyek át az udvaron. Az elején még tört németséggel bizonytalankodva kérdezgettem a gazdát, tényleg itt kell elmennem a gyerek éjszaka kint felejtett játékai közt? De csak mondták, hogy menjek bátran. Hamar megtanultam, hogy elég udvariasan köszönni ha az ember túraútvonalon halad, és persze mosolyogva, mert az itt szinte kötelező.És persze nincs falusi kutyafrász, és minden legelő előtt kioktató tábla, hogy miként viselkedjek a jámbor tehenek közt.


A Dachstein ezúttal ragyogott.

Ló és kísérői.

Tehénből persze több van, mint lóból.

Kis hegyi tó.

A Dachstein, mi mással, mint hegyi juharral.

Megint egy ház udvarán vezet keresztül a turistaút.

Ismerős "hazai." Itt is bogáncslepke a neve.

Fények. Itt a juharos legelők olyanok, mint nálunk egykor a tölgyfás legelők lehettek. És tényleg, hogy a manóba lehet az, hogy itt a legelők még megvannak, nálunk meg már lényegileg az összes fás legelőt vagy beszántották, vagy beerdősült vagy felveri a dzsuva.