2017. július 16., vasárnap

Mátrai túrák: 1. Az Ilona-völgy

Egy díjátadó kapcsán  Gyöngyösön akadt dolgom, és ha már így alakult, körbenéztünk a környéken.
Parád környékén  a Károlyiak keze nyomát viseli a táj. Ők ültették azt a hosszú vadgesztenyesort, amely völgyben az utat szegélyezi.
A völgy bejáratánál állt az egykori Rákóczi-tölgy. Legendája unalmas, története -amit Baranyai Laci dolgozott fel Jandala Attila segítségével-,  érdekes.
A völgyben így is maradt egy jelentős tölgy.
Ez nemrégiben a 6m-es kerületet is elérte.
A völgy híres csevice kútja Szent Istvánról kapta nevét. Íze, színe az erdélyi borvizekre emlékeztetett engem.
Gyökerek.

Nem csak itt, de a Mátrában sokfelé láttunk még mindenfelé sírokat.
Komolyodik a völgy a vízesés felé haladva.
Hazánk legmagasabb természetes vízesése.
Nehogy azt gondoljuk, hogy senki nem látogatja.
Emberi arányokkal.
Alulról.
Felülről.
Mielőtt  leesne. 
A völgy felső vége felé haladva még kisebb zubogók vannak. de a patakban egyre kevesebb a víz. Eleve sincs sok.
A felső vég felé.
A Disznós-kő környékén ér ki az ember
Mátrai erdők.
A völgy végén a Károlyiak némileg kaszárnyaszerű kastélya. Utolsó lakói a vörös grófék voltak. Annyira azért nem voltak vörösek, hogy a tanácsköztársaság alatt ne vegyék el tőlük. Aztán szálloda lett, majd szovjet parancsnokság, majd SZOT üdülő, majd szociális otthon. Most meg üres és halódik.
Parkjában két hatalmas luc, egyikük nyaldossa a listás méret alját.
Parádsasváron egy Ybl tervezte elegáns Károlyi- kastély is van.