A Budai-hegységben

Lényegileg mint sofőr, fővárosunkba kerületem. Ha már így adódott, akkor körbenéztem a Budai-hegységben budaörsi indulással. Első megállóm a Kálvária.

A kápolna  a Kálvária lábánál. Szépen rekonstruált  kápolna 1817-ből.

Érdekes a berendezése is.

Még torzóban is szép fa Krisztus.

Szent János a Steinberg (Kő-hegy) szikáival. Budaörs (Wudersch)a kitelepítésig német település volt, ezért erősen indokolt itt is az eredeti földrajzi nevek használata.Szerencsére egy helyi ismertető térkép már ezeket is feltüntette.

Szent János és a Luckenberg sziklái. Ma ez a egy fokozottan védett természetvédelmi terület.

Lenyűgözött a sziklagyep fajgazdagsága.

A Türeknsprung (Törökugrató) a Steinbergről. Jól beépítették ezt a hegyet is.

A steinbergi kápolna mellett álló Szentháromság

A steinbergi kápolna és környéke.

A Wendler-kápolna. Egyszer már - egy "ikeázás" után - jártunk itt. Akkor el is határoztam, hogy ide még visszatérek.A kápolnát itt is lerombolták a svábok kitelepítése után, azt úgy kellett szinte a semmiből visszaépíteni

Egy sziklakápolna maradványai.

Egy régi pince.

Következzék akkor a sziklagyepek egy-két védett ritkasága: Árlevelű len.

Szent István szegfű. Ez már igazi nagyágyú, fokozottan védett. Ezen a képen 3.600.000 Ft - egy jó autó ára- van eszmei értékben.

Fehér csüdfű

És akkor még néhány bagatell.

2.

3.

4.

5.

A sziklagyepek növényeinek a végére egy kis árvalányhaj...

... és a luckenbergi sziklák.

Aztán irány az erdőn keresztül Makkosmária. Az utamba eső piktortégla üregeket, már mind betömték.

Valami szövőlepke hatalmas pusztítást végez errefelé. Nem kérdéses, hogy előbb-utóbb a mi erdeinket is megfertőzik ezek. Főleg fiatalabb fácskákat, bokrokat rágják szét, de  három tő nagy ezerjófüvet is szétrágva találtam.

A Budai-hegység legjellegzetesebb virága a salamonpecsét.

Budapesti blogerek mindig rengeteg szebbnél szebb kosbort posztolnak. Kíváncsi voltam, hány kosbort találok. Egy helyen rengeteg madárfészek volt. Egyébként úgy képzeltem el, hogy, itt széles, jól gondozott ösvényeken, ezernyi turistával, biciklistával fogok találkozni. És ez így is volt a Makkosmária és Csillebérc környékén. Budaörs felé viszont dzsuvás, gondozatlan terepek is vannak. Azért persze a magány még itt sem Mórágyi-rög szintű. Nagyon meglepett viszont az, hogy mennyire hiányos a turistautak jelölése errefelé. A Tolna Megyei Természetbarát Szövetségről példát vehetnének az itteniek.

A makkosmáriai kegytemplom. Története szokványos lenne, ha II.József nem tenyerelt volna bele. Így meg szinte kívételes lett, 1950-ben fejezték be az újjáépítését, ami nem tipikusan aranykora a templomépítéseknek. Részletek, jó korhű fotókkal, innen.

Előtte élénk piknikélet a tölgyesben.

Makkos Mária. Sokadik kép a sokadik tölgyön.

A kegytemplom kívülről.

A Végvári- vagy más néven Szent Mihály-szikla.

A szikla tetején két rendkívül csinos és cserfes hölgy és egy jóképű fiatalember tanyázott. Először a a szikla megmászására invitáltak, majd miután erre nemet mondtam,  megkértek, hogy csináljak róluk felvételt. A felvétel elküldésének legegyszerűbb módjának az bizonyult, hogy majd innen letöltik a blogomból. Én ezt most ide feltettem nagyobb felbontásban. Kíváncsi lennék megtalálják-e? Ilyen kalandok biztos, hogy nem történnek velem a Mórágyi-rögben.

A sorrentoi gyepeken is körbenéztem. Itt rengeteg nagy ezerjófűre akadtam. Kicsit el is szomorodtam, azt hittem csak nálunk, a Dél-Dunántúlon, a Mecsekben van ilyen állománysűrűség.

A sorrentoi sziklák. Hogy azokról a sziklákról, ki tudott ezekre asszociálni, az rejtély.

Kilátás Budakeszi felé.

Végezetül egy kétlevelű sarkivárogot is sikerült találnom. A kosborok száma persze messze nem annyi lett, mint amennyit előre gondoltam, sőt szomorúságomra, nekem új fajt sem láttam, ezek mind megtalálhatók (persze csak eldugva) városom szerény dombságában is. Összességében a budaörsi kopárok lenyűgöztek, a Budai-hegység többi, általam bejárt része is érdekes, mozgalmas, sok látnivalót kínál. De aki egyedül, magányosan akar az erdőben sétálni, az jöjjön inkább a Mórágyi-rögbe.