2013. március 4., hétfő

Alsógemencben

Gemenci útviszonyok vasárnap reggel

A sárdagasztás elől egy fok medrébe menekültem. Ez a fok Budzsák felől szép ívesen kanyarodik a Forgó-tó irányába.
Nevét nem tudom, hosszú és jelentős. A régi térképeken sem sikerült egyértelműen beazonosítanom. Az alábbi műholdképen is megfigyelhető azon elfajuló egykori Duna ágak íves sora ami szinte kitölti az egész Alsógemenci-erdőt.
ezek legdélibb ágát jártam végig. A régi térképek alapján a következő derült ki: Mikovinynél a Keselyüsi-(Ásás)-Dunából a budzsáki nagy kanyarnál egy Duna-ág ágazik ki, alighanem ez a fok ennek az elődje, hiszen ennek a foknak is a budzsáki kanyarnál van vége.

A fok partján az ifjú telepítésekben jobbára 400-as hagyásfák. A legnagyobb ez a villámsújtott tölgy volt a maga 490cm-jével.   Az alja már teljesen kirohadt, közel a vég.

A meder ősiségének bizonyítéka, hogy helyenként már méretes nyárfák is megjelentek benne.

Természetesen roskatag öreg füzek is állnak a partján. Ez fiatalabban és épebben listás is lehetett

Tipikus

Állítólag az úttörők voltak ilyen vidámak., de ebbe most nem megyek bele.  

Később a fok partjához rásimul a gemenci kisvasút

Tisztes tölgyek, szilek

A Forgó-tó csendes volt

Európa leghosszabb nyílegyenes sárfolyama,  ez most a  Vonal-út

Már a felsőgemenci részen hazafelé tartva megint rámértem a sínek mellett álló kettős törzsű tölkgyre, ami 2009-ben 495 cm volt. Most sem tudtam még 5m-t mérni, 498cm. Alig nőtt, vagy én lettem szigorúbb. Listás fát tehát ma sem találtam. Meg is fogalmaztam Széchenyi Zsigmond után : A dendrománia: méricskélés és erdőzúgás. De több erdőzúgás. 

Magasan és távol két rétisas és egy holló kísérőjük keringet. 

A Bezerédi-sík

A Bezerédi-sík csak nevében sík. Az egykori vízjárások és tavak nyomai szabdalják fel felszínét. 

Az egykori vízjárások következtében  homokos padok sokasága is tagolja a síkot.

Memento mori! a Bezerédi-síkon

Egy kis belvizes folton számos hattyú Szekszárd határában