Régóta készültem a bogyiszlói erdőbe, kosborszezon zárásra. Mire arra a réthez értem, ahol a múltkor a hússzínű ujjaskosborok virítottak, már csepergett. A gyalogakácok és az aranyvesszők dzsungelét átvágva megdöbbentő látvány fogadott, a réten magasan állt a víz. Hatalmas zivatart kaptam a nyakamba, gyakorlatilag mindenhonnan áztam. A zivatar kétségtelen erénye volt, hogy addig nem támadtak a szúnyogok, amelyből elképesztő mennyiségű volt. A szemem közvetlen környékének kivételével mindenhol bekentem magam szúnyogriasztóval, ami meglepően hatásosnak is bizonyult, így a Gemenc összes szúnyogja kénytelen volt a szemhéjamat csipkedni. Ezen a réten kosbornak nyomát sem láttam most, bár az kétségtelen tény, hogy a körülmények nem voltak kutatásra inspirálóak. Ezen a réten főleg a gyalogakác nyomul. Ezután arra a rétre mentem, ahol az kosborok voltak néhány hete. Ezt a magasabban fekvő részt nem borította víz. Szemmel látható volt viszont itt az aranyvessző előretörése. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a múltkori diagnózisom helyes, az invazív fajok tönkretehetik ezt az erdőt. Az idén a kosborok milliós virágzása már biztos, hogy elmarad, a terület nagy részét magasan borítja a víz. Ebben a kedvezőtlen vízrajzi adottságban nem tudom milyen szerep jut az M9-es nem is olyan régi töltésének. Az viszont kétségtelen, hogy így a hosszan elnyúló keskeny erdő mindkét oldalról lefolyástalan, hiszen egyfelől a Sió töltése, másik oldalról pedig közvetlenül az autóút határolja. Ez pedig elősegítheti a vízkedvelő özönfajok elterjedését is.Hogy mi lesz jövőre, meglátjuk.
KIEGÉSZÍTÉS 2011. MÁJUSÁBÓL: Az lett, hogy a vitéz kosborok ha nem is milliós, de több száz, esetleg ezres nagyságrendben szépen borították az erdőt. A madársisak mindkét faja is szépen mutatkozott.