Kosboros Keselyűs Kakasddal

Azt hittem, elnyílottak már a kosborok Keselyűsben. 

Valójában a kosborok özöne fogadott május első hétvégéjén. 

Még talán soha nem volt ennyi vitéz kosbor. 

Feleségem mobiljával fényképeztem, élveztem a szupernagy látószög előnyeit, tetszetős színezési algoritmusait, pedig egy alsó kategóriás gép csak. 

Letértünk az új látnivalóhoz, az Kutyás (ebes)- tölgy maradványaihoz.  A pörbölyi kiállításom új vitrint és tablót is kapott Waldo, a hannoveri véreb és gazdája Beöthy Zsigmond László.

Ebből egy általam eddig nem észlelt új gemenci kosborfaj, a kétlevelű sarkvirág fog serkenni, ha nem tévedek. 
Csak nekem új a faj, a szakemberek már régóta jelezték ezt a Gemencből. 

Az Ásás-Dunából lassan eltűnik a víz. 

Játék az ultra nagy látószöggel 

A Holt-Sió  ultra nagy látószöggel 

Az esők hatására a mohák megduzzadtak. 

Mohás bagatell. 

Szombati csúcsidőszak. A keselyűsi fogadóállomásból Fűzfa Bisztróvá avanzsált épület ismét zárva. Nyitvatartási időt mutató tábla eltűnt. Életnek semmi nyoma. A jelek szerint  bezárása tartós. Ez sem a gemenci idegenforgalom fellendülésének a jele. Nem is olyan nagyon régen még a csárda is üzemelt, sőt a Sió-zsilipnél egy üvegtigris stílusú büfé is nyitva volt. Ma már minden zárva. Ha egy biciklis, vagy egy pecás elfelejt vizet hozni Keselyűsbe, szomjazik. 

A Holt-Sió Játék az ultra nagy látószöggel.

A keselyűsi tölgy Játék az ultra nagy látószöggel.

Hogy tökéletesen alliteráló címet adhassak, a nap végén  Bonyhádról hazafelé tartva beugrottunk Kakasdra is. 

Kilátás a kálváriáról kis dombságunk felé. 

Alkonyi felhők a falu felett. 

 

A zsibriki dombokon

 

Május 1-i utunkat környék legszebb útvonalára terveztük. Ez a bátaapáti kilátóból vezet a zsibriki dombokon át az ófalui völgy felé.

Hallódó fenyvesek mindenfelé. 

A dombok közt Ófalu.

Bátaapáti feletti dombok. 

Ma annak volt a napja, hogy a nyulak szinte megigézve bámulták a földút közepéről az út szélét. 

A kilátó. 

Erről már beszéltem. 

A természetjárás kulturálatlan formái: 1. 

2. 

A Zengő és a Mecsek. 

Újra van víz a zsibriki halastóban. A képen megfigyelhetünk egyfajta a degradálódás jeleit is. A Monarchia idején készült kataszteri térképeken ez a terület még szántó ("Sankaud Acker") a tó helyén rétek vannak.)  A II. világháborút követő falusorvadás után jó darabig legelőnek használták ezt a domboldalt.  Mostanában a juh legeltetése is visszaszorúlóban van,  a területen megjelennek a galagonyatövek, és  egy jóval szegényebb biodiverzitással bíró sűrű galagonyássá alakul át a domboldal. 

Kilátás a dombokról. 1.

2. 

N(gy)ászruhás hím zöldgyík. (Figyelmes szemlélő észre veheti, hogy a porba harapott.) 

Zsibrik. 

Élet a tavon. 

A tó vége. 

Élet a tavon. 2

Meredek utak. 1. 

2.

Az egyik leggyakoribb kosborunk a bíboros. Egy galagonyás mélyén nőtt. 

Vizi sikló. 

Ismét a Brinyóban

Két hét után ismét a dunaszentgyörgyi láperdőbe vezetett kb. 1,5 órás utam. Ezúttal a falu felől közelítettem meg a terepet. Innét 2011-ben egyszer már elindultam, de ezen a réten olyan allergiás roham tört rám, hogy vissza kellett fordulnom. Mivel utóbbi években ez a májusi allergiám már nem jelentkezik, ezért újra belevágtam az útba. 

2011-ben a fenti képen látható rét tele volt virágzó mocsári nőszirommal. Most csak a terület szélén vezető csatornában láttam őket. Talán ez is a terület kiszáradásának jele. 

Tulajdonképpen a csak a terület határán sétáltam végig, komolyabb túrafelszerelés nélkül, rövidnadrágban, de legalább centi volt nálam.  Egy vadásznyiladékon tértem csak be a terület belsejébe, egy rekettyefüzes nádasba. 

Így egy erősen mozaikos területen mentem, vadászok és mezőgazdászok által jól karbantartott útvonalon. 

Az első dendromán mérést egy szántóföld mellett álló jelfánál ejtettem meg. 

A fekete nyárnak neve is van. A lábánál lévő sűrű, szúrós bozótos egyből el is vette kedvem a méricskélésektől, különösen úgy hogy a fa csak 560 cm-esnek bizonyult. 

Tovább haladva főként a füzek tűntek jelentősebbnek. Egy szintén táblával megjelölt fűzre ( 9/A állt a táblán)  még rámertem az előzőhöz hasonló szenvedéssel, de ez is csak 590-es lett. 

Egy újabb, karcsú fűz. 

A területen sűrűn állnak a vadászlesek. Gondolom, itt is tetemes vadkárt okoznak a területen élő és a földekre kirajzó vaddisznók.   

Ez az alaktalan, amorf növényi halmaz valójában egy fűz, sőt listás törzzsel is rendelkezik, 620 cm-es kerülettel. 

Kicsit távolabbról némi fa jelleg is felfedezhető. Ennek mérése is sok szenvedéssel járt, úgyhogy azonnali hatállyal az "amorf növényi halmazokat", amiket régebben fűzfának neveztem, cserjének minősítettem át, hogy mérésüket elutasíthassam. 

Vadászok által vágott nyiladékon haladok, erre-arra nagyobb füzek. 

Felismerni véltem a helyszínt. Egy olyan helyek vagyok, amit 2013-ben Kalotás Zsolt megmutatott. Akkor novemberben csizmaszárig süllyedtünk ebben a nyiladékban. Most félcipőmnek sáros se lett az alja, kicsit volt csak puha a talaj. Ezt is kiszáradási jelnek vélem. 

Később Pósfai György is járt erre, és hitelesítette ezt a listás füzet, ami ellentétben az amorf növényi halmazokkal, tetszetős fűz. 

Amerre a vadászok járnak. 

Az  Öreg-nyilas rétjén keresztül érek vissza a faluba.