A Krka folyó felső szakaszánál (Szünetelés az Adrián 2.)

A Roski-vízesés részlete.
         A Krka egy rövid, de bővizű horvát karsztfolyó.  A 72 km-es útja alatt 7 nagyobb vízesésrendszeren bukik alá.   Ezek közül a leghíresebb a Skradinski buk (46 m magas) , amit korábban már bemutattam. A maradék hat vízesés közül egyet teljesen egy vízerőmű hasznosít, a forráshoz legközelebbi kettő pedig nehezen megközelíthető.  Most a maradék kettő bemutatása következik. 

Első megállóhelyünkön Ivosevci mellett mindjárt a legnagyobbat nézhetjük meg. 

Ferenc József 1875-ben szintén  járt itt, amiről két évtized múlva táblával is megemlékeztek. 

A Manojlovac, a Krka legmagasabb vízesése. 

A Manojlovac felső lépcsője 28 m-es. 

Az  alsó lépcső  32 m-es.

120 m-es meredek ereszkedéssel leérhetünk a folyó partjára, a két lépcső közé.

 A felső lépcsőhöz tudunk közelebb menni . 

Egy kilátópont, ahol az alsó lépcső közelébe érhetünk.

Egy öreg malom romjain keresztül közlekedünk.

Ennél közelebb nem jutunk.

Néhány kisebb barlangba is bekukkantunk. 

A

A Krka nagy kanyarjáig haladunk felfelé a sziklaperemen. 

Ilyen jól kiépített útvonalakon tudunk haladni.

Őszi krókuszok, vagy mi a manók. 

Helyenként tömegesen.

Sziklaperem, szép időnk volt. 

Néha rálátunk a folyóra. 

Szépröptű keselyűkben reménykedtem ismét, de ez lett a legszebb állat, ami láttam. 

A természeti látnivalók mellett  kulturális látnivalók is akadnak a Krka Nemzeti Parkban. Van két kolostor, több várrom, számtalan malom, és itt találhatók a római korból Burnum város romjai, amiből a leglátványosabb a 6000 fős amfiteátrum maradványa, ami azért maradhatott fenn ennyire, mert a sziklába vájták. Akusztikája ma is páratlan. 

Az amfiteátrum bejárata. 

A Krka partján, a Roski-vízeséshez megyünk le. 

Őszi fények 

A 26m magas Roski-vízesés...

....és környezete. 

Mindenfelé folynak a vizek.

Malmok, sziklák.  

A mosógép ősei.

Hagyományos malmok.

A malomcsatorna vízesései. 

A malomcsatorna és a folyó szétválása. 

120 m mászunk felelé a meredek sziklafalon rengeteg lépcsőn, hogy rálássunk az Ogrlice nevű hatalmas mésztufa lépcsőkre...

...és a Krka szurdokára. 

Ogrlice feletti hídon. 

Az Ogrlice partján. 

Harangvirág. 

Végül a Krka kolostornál zárjuk a napunkat. 

Ez Horvátország legjelentősebb szerb ortodox kolostora. Korát illetően sincs egyetértés a szerb és a horvát történészek közt, tehát a XIV.sz.-i és a XVI. sz.-i eredet is egyaránt szóbajön. Ma itt szeminárium is működik. 

A belsőben nemrég élénk színekkel restaurálták a falképeket. Az ortodoxoknál a restaurálás is egy kicsit mást jelent. 

Az ikonosztáz királykapuja. 

Az ikonosztáz. Szívesen látják - és ami ma már nagy szó Horvátországban - belépőjegy nélkül fogadják a látogatókat. 

A kolostor udvara.  

Kertek és egy halastó a kolostor mellett. 

A napi élet ritmusát nem harangok kongatása, hanem ennek fának a megütési hangja szabályozza. 

Vélhetően évszázados keleti ostorfák vezetnek a kertbe. A gazdasági épületekben élénk munka zajlik, a kései szőlőpréselés jellegzetes illata terjeng. 

A Krka partja kis csónakkikötővel. Idilli vidék, amint az egy kolostorhoz illik. 

Bibinje, Zára, Vrána (Szünetelés az Adrián: 1.)

Későn indultunk, esőben utaztunk, alkonyatra érkeztünk Bibinjebe..

Kilátás a tengerre az apartmanházunk tetejéről. Mi voltunk az egyetlen vendég. 

Itt volt gyermekeinknek először tengerélménye, lényegében nekünk is. A szerb-horvát háború lezártával, még a nagy idegenforgalmi robbanás előtt kezdtünk itt nyaralni,  most évtizednyi szünet után tértünk ide vissza. A helyi halászok és a sirályok száma is megfogyatkozott azóta. 

A Zárába érkező hatalmas kirándulóhajók biztosítják a városban  a folyamatos turistalétszámot. 

Az Ugljan-sziget Szt. Mihály erődjének közepéből áthelyezték a kommunikációs tornyot. 

Az ófalu, háttérben már a zárai agglomeráció, ami összenőtt Bibinjével. 

Néhány kép az állatvilágból. A falu szárazföldi részeinek urai a dolmányos varjak.

A tengerparton a sárgalábú sirályok veszik át a hatalmat. 

Kárókatona is akad. 

Értékes falatot rabolt ez a sárgalábú.

Ez a fiatal meg halat fogott. 

Büszkén sétál vele a parton. 

Fiatal ivadékok a tengerben.

Egyik reggel nagy sáska szállt az ablakunkra.

 

Egyik másik reggelen messze bent a tengerben három hattyú úszott. A háttérben Zára falai. 

Bibinjei ófalu ilyenkor csendes. Békésen sétálgatva éldegél itt egy liba is, időnként kerül csak konfliktusba a macskákkal és a kutyákkal. 

Ófalui hangulatok.

A Foša-öböl és a Porta Terraferma, a város főkapuja Zárában.
 Zára városából csak néhány hangulatosnak szánt képet villantok fel, a részletes bemutatás a másik blogomba illik.

Mint azt már Máltán megszokhattuk, a falak ellenoldalán lévő földtöltéseken ma hangulatos parkok vannak.

A város egyik ciszternája.
Zárát soha nem tudta az Oszmán birodalom bekebelezni, ennek egyik kulcsa volt a jó vízellátás. 

Sárgalábú és a velencei oroszlán.

A Grimani-bástya közepén magas ágyúdomb volt, amit a 19.sz. elején a város bajor kormányzója a város első közparkjává alakított. A Szt. Simon templom tornyára látunk innen. 

A Szt. Simon templom legfőbb kincse a névadó szent ereklyetartója, amit ma török ágyukból, mint hadizsákmányokból öntött barokk angyalok tartanak. A frigyládát a mi Nagy Lajos királyunk készítette, a hátsó oldalán meg is örökítette magát, amint a városba bevonul. Könyves Kálmántól Nápolyi László ellenkirályig a város nagyjából fele-fele arányban tartozott hol Velencéhez, hol a Magyar Koronához. Nápolyi László ellenkirály azonban egész Dalmáciával egyetemben 1402-ben eladta a várost Velencének, amit nem is sikerült már visszaszerezni. 

A Szent Illés ortodox templom tornya a római fórumon álló oszloppal.  

Érdekes légköroptikai jelenségek a Zára környéki szigetek körül.

A Gyógyító Szt. Szűzanya kis kápolnát akkor építették át, amikor 1752-ben a nagy zárai arzenál lőporraktára tüzet fogott, és egyesek az itt lévő gótikus kegyképhez imádkoztak. A tűz nem okozott nagy bajt.

A Szt. Donát a korai bizánci idők tanúja még, mögötte a Szt. Anasztázia székesegyház 19. sz. végi tornya.

Szt. Krizogon nem egy ismert szent nálunk, de az Adrián van egy kisebb kultusza. Az ő tiszteltére épült románkori templom faloszlopainak sorát látjuk.  

Az Öt kút tere, mellette a középkori vár falainak maradványa, ami elé felhúzták az új erőd falait a velenceiek. 

A városban ma kevés régi lakóház maradt fenn, mert a II. vh. alatt az 1920-tól Olaszországhoz tartozó stratégiai fontosságú várost a szövetségesek szétbombázták. 

Még kevesebb maradt fenn Könyves Kálmán korából. Ilyen a bencés apácák templomán toronyalapja, ami alapján a tornyot ma is Kálmán-toronynak nevezik, és ilyen talán a kolostor Feltámadás-kápolnája.

A város legfőbb temploma a Szt. Anasztázia-székesegyház. 

A ferencesek templomának nagyszerű stallumai. 

A kolostor kerengője. 

A város a Szt.Krizogon-kapu feletti falszakaszról. 

Lassan gyógyuló, így az elüszkösödés félelmét hordozó sebek az 1995-ig tartó szerb-horvát háborúk nyomán, és nem csak az épületeken. 

Horvátország legnagyobb édesvízű tava a közvetlenül a tenger mellett fekvő Vránai-tó. Több érdekessége is van, egyrészt a tengervízszint alatt fekszik, másrészt rendkívül sekély, maximális mélysége csak 2m, harmadrészt a rendkívüli nyári aszályok idején annyira leeshet a vízszintje, hogy egy megforduló áramlási rendszer miatt a tengervíz elárasztja, ami itt besűrűsödhet, és tengervíznél is sokkal sósabb lehet. Természetvédelmi terület. 

A tó tulajdonképpen egy elárasztott karsztvölgy. 

A történelmi jelentőségű vránai vár romjai. 

A várat a templomos lovagrend kezdte el építeni, majd Nagy Lajos alatt a johanniták kezébe került. Dalmáciában a  Magyar Koronához tartozó hiteleshely volt, kiterjedt birtokrendszerrel rendelkezett még a Dunántúlon is. A Vránai perjel az egyik legfontosabb egyházi méltóság volt a középkori  Magyarországon,  még azután is, hogy a 14. század legvégén a bosnyákok elfoglalták a várat, majd Velence kezébe került. Velence nem tudta azonban megvédeni a töröktől, akik 1538-ban elfoglalták. 1647-ben a  a velenceiek visszafoglalták, de a Krétai-háborút követő béke értelmében vissza kellett volna adniuk, ezért azonnal lerombolták.. Ezt követően a várat sorsára hagyták.

Az egykori várkápolna. 

A vár területének csak töredékét tárták fel. 

Vrána másik látnivalója a karavánszeráj, Horvátország  legjelentősebb török emléke. 

Hosszú hányadtatás után ma négycsillagos szálloda. 

A karavánszerájt Jusuf Mašković, oszmanizálódott helyi  horvát birtokos kezdte el építeni 1644-ben, de 1646-os halálakor még nem volt befejezve. Az 1699-ben a török végső kiűzése után uradalmi központként meglehetősen éppen maradt korunkra, amiben legnagyobb kárt még a jugoszláv partizánok tették annakidején.