Gemenc, Sárosalja: Ami adódott

Lassan őszies lesz az erdő Keselyűsben a holtág mentén.

Az előző, ragyogó színekben pompázó kép a turám végén készült már. Az induláskor felhős, párás idő volt még. A Sároson most alacsony a víz. Gondolom a Sió zsilipen leengedték a vizet. 

A Sáros felett vadkacsák köröznek. 

Itt meg elhúznak a fák felett. 

A Sáros partján.

A Sáros egyik melléktava, szintén szárazon van a meder egy része.

Egy másik öblöcske. 

Aztán 6 km-t gyalogolok anélkül, hogy bármi is érdemleges lenne megörökítésre. Egy lassan egy évtizede nem látott 500-as tölgyet néztem ki ellenőrzés céljából, ami a Sárosalja egy távoli zugában van. A Pósfai-listán nem szerepel. A tölgy megvan, bizonyára gyarapodott is, de mellőle a füzest közben "végfelhasználták", és a tölgy kerítés mögé került.  

A Felső-Telefonos felé indulok el, ahol furcsán levágott erdő fogad. 

Kinézek a Sióhoz is. 

Egy Sióba dőlt fatörzsről nézek szét. 

Aztán megint 6 km-t gyalogolok anélkül, hogy valami érdemeleges lenne. Mórágy és Bátaapáti környékén több látnivaló van 6km alatt, mint itt. 

Aztán végre megint használni érdemes a gépem. 

Sőt egy fiatal bika is belesétál a képbe. 

A tehenek érdeklődve néznek egy darabig, majd elillannak. 

Közben a nap is egyre szebben süt. 

Előjönnek a szitakötők is. 

A Sáros napfényben is csendes. 

A seprencén nyüzsögnek az atalanta lepkék és más rovarok. Ennyi volt mára. Hiába vittem ma is centit. 

Mórágy és Bátaapáti közt

Innen még nem fényképeztem a mórágyi református templomot.

A "mórágyi gránit" állandósult szókapcsolat. De Mórágyon is több a lösz, mint a gránit.

Különlegességekre nem számítottam. Itt be kell érni egerészölyvekkel.

Még egyszer ráhajtanak a gazok, hogy aztán jöjjön a fagy. (Gyújtoványfüvek.)

Mórágy felett olyan utakat keresek, amin még nem jártam. Mérsékelt élvezeti értékekkel megáldott látnivalók fogadnak, ha egyszer a kukoricaföld-szőlő-akácos-dzsuva láncolat felszakad, és ellátni valamerre.

Úgyhogy elindulok Bátaapáti felé. Ezeket az utakat már többször jártam.

Erre némileg szebb látvány vár.

Mindenütt vadlesek. Hiába, mi vadászország vagyunk.

Apróság.

Ez a felvétel már aközben készült, amikor egy csipkebogyót gyűjtő hölgy velem lételméleti és tudományfilozófiai  beszélgetést/vitát  folytatott, amit természetesen nem én kezdeményeztem.  Jól látható, hogy a nyúl olyan gyorsan szalad, hogy le sem ér a lába.

Jellemző, hogy a rengeteg atalanta lepke közül csak egy ilyen koszlottat sikerült lefényképeznem. Persze ez nem repkedett annyit összevissza.

Aztán új utakat próbáltam ki itt is.

Szép látvány fogadott vadászországban.

Ráláttam a Mecsekre.

A Dél-Dunántúl Csomolungmája. 

A Dél-Dunántúl Himalájája, hogy az előző képzavarnál maradjak.

 Bátaapáti, a Geresdi-dombság Katmanduja, hogy tovább fokozzam.

 

Azt innen a távolból látom, hogy az Apponyi-kilátó valami kis tetős építményt kapott a lábához. Gondolom,  a tériszonyosok innen nézhetnek körbe. (Valójában két asztal, padokkal.)

A Mecsekben

Egy rövid hétvége a Mecsekben, ismét csak Püspökszentlászló környékén. 

A lassú elmúlásba tartó öröklét.

Püspökszentlászlói temető.

Már az arborétumba is belépőjegy kell.

Bagatell

Valamiféle kilátás a Zengőre.

A Szent Ferenc kápolna...

...és szép Zsolnay-kerámiája. 

Őszi kikericsek.

28 éve járjuk ugyanazzal a baráti társasággal Püspökszentlászló környékét, és most először nem a Bazsarózsa turistaházban voltunk. Püspökszentlászlón is változnak az idők. 

Vadkörtés beerdősült legelő Szentlászló felett.

Kilátás a Hármas-hegyre. 

A Kis-tóti-völgy a Csengő-heggyel.

Gangoszlopok. Állítólag itt egy régi felújított parasztház már kétszer annyiba kerül, mint egy családi ház városomban. 

Esti séta.

Másnap reggel hűvös eső. Néhány napja még 20 fokkal melegebb volt.