Az Őrségben

Daliás termetemmel bandukolva (szerencsére hátulról egyre markánsabb sörhasam se látszik), szétnézek az őrségi tájon, miközben kisebbik lányom -mint vérbeli paparazzi- megörökíti ezt az  eseményt. A tavaly októberi kiruccanásunk után -most már két lányommal kiegészülve-  néztünk szét ezen a szép vidéken. Kezemen a zöld csuklópánt az Őrségi Nemzeti Park látogatóközpontjának belépőjegye. Ebből is látszik, hogy sok mindent nagyon profin csinálnak már az itteniek, és a vidék eléggé felkapott lett, amiben a két fő tényező  az osztrák, szlovén határközeliség, és a 60% feletti erdővel borítottság lehet.

A duzzasztott Rába Alsószölnöknél.

A vízerőmű zsilipjei.

A Rába sz erőmű alatt.

Az alsószölnöki templomtorony. A hegyen lévő torony már Ausztriában van, ez a Maria Bild kegyhely temploma. Az itt lévő kegykép is a máriapócsi másolata.

Kilátás Alsószölnökre. A kilátópont nagyjából azon a helyen van, ahol egykor a török hadsereg balszárnya állt fel a híres, és sok szempontból fordulópontnak számító szentgotthárdi csatában. A szemközit domboldalakon volt a keresztény szövetségesek jobbszárnya.

Így festette meg a csatát Stephan Dorffmeister festő a szentgotthárdi ciszterci templom mennyezetén. A nikápolyi vereség  után több mint két és fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy európai keresztény hadak nyílt síkon jelentős csatában megverjék az oszmán török fősereget. 

Az osztrák határ mentén egy védett kis rét, szétnézve egy kicsit, semmi érdekeset nem találtam rajta.

Itt sem minden fenékig tejföl, a kis turistaközpontot benőtte a gaz.

Egy béka egy tókában. A tóka  "vízgyűjtésre szolgáló mély gödör, kicsiny tó, tócsa, tavacska. A benne összegyűjtött vizet a háziállatok itatására, a kerti növények öntözésére, valamint mosásra és tisztálkodásra is használták."

Őrségi hangulatok 1.

Őrségi hangulatok 2.

A szalafői Felsőszer.

A Pityerszer hársfája. Széles, de alacsonyan elágazik.

A szalafői Pityerszer mellett van hazánk egyik legnagyobb bölényese.

Szalafőn egy csodás, csaknem 600-as tölgy is van.

Szép magas.

A rendkívüli kánikulában a családi programba a körmendi kastélyparkban csak a legendás platán megtekintése fért be.

Ez a fa mindenkinek tetszett.

Hatalmas kiálló ágai vannak.

A rendkívül gazdag park fáira ezúttal nem maradt idő, mert ...

...várt a Balaton.

Fák és kosborok a Dél-Mezőföldön

Egykori kiváló tanítványomból kollégám lett, és érdeklődésünkben is sok közös vonás figyelhető meg. Blogja és személyes útmutatásai alapján kerestem ma fel a Dél-Mezőföld egyik legszebb rétjét, amiről eddig nem is hallottam.

Ezen a réten ezres nagyságrendben nyílik a mocsári kosbor.

Egy szinte színanyag nélküli példány.

Két eltérő árnyalatú.

Ez meg pettyes.

Ezen valami rovar.

A magassági rekorder, kb. 1m magas. Itt célszerű egy kiegészítést is tenni Lukács Robitól:

"A képeiden egészen biztosan nem csak mocsári kosborokat látok, hanem pompásakat is. A nagyobb termetű, sokkal több, és nagyobb virágú a pompás kosbor. A mocsári kosboron soha nincs több 20 virágnál, a pompáson egy virágzatban akár 50-nél is több lehet. Jó elkülönítő jegy, hogy a mézajak hátsó részéből hátranyúló sarkantyú a pompás kosbornál szinte a mézajak meghosszabbításaként nyúlik hátra, azzal egy vonalban áll, vagy csak kicsit tér el, míg a mocsári kosbornál lefelé hajlik, szöget zár be a mézajakkal. Persze sok helyen hibridek az állományok, és nehezebben határozhatók :)"

Egy teljesen színanyag nélküli példány.

A rét teljesen elbűvölt. Balázs jelezte, hogy sok lesz, de amit itt láttam, az minden várakozást felülmúlt!

Először láttam ezt a szép kosbort.

A rét mélyebb, vizenyősebb helyein tenyészet, nem ártott volna gumicsizma.

Jó évük lehet a sok esőtől.

A magasabb részen egy szép vadkörte, már vettem is elő a centit.

Ami végül felesleges volt, mert a másik oldalából egy jó darab kihasadt, így nem lett listás.

A magasabb részen jó pár poloskaszagú ujjakosbor. Kár, hogy ezekhez kicsit már késve jöttem ki.

Mondjuk eleve nincs olyan szép, mint  mocsári. Balázs még pókbangókat is látott itt.

Úgyhogy ez  a terület elég jól áll kosborokban.

Pedig nem is védett még.

Régebben persze legeltettek itt. Kérdés, hogy ennek lezártával mi lesz a rét sorsa.

Hazafelé megálltam Alsóhídvégen is. A kastély körbekerítették, de építkezésnek egyelőre semmi nyoma.

2009-ben 482 cm-rel került itt listára egy japánakác. Ennyi maradt belőle.

Az ostorfa meg van.

Az istálló még a kastélynál is rosszabb állapotú.

Jó pár éve üres lehet.

Egy korai juhar belenőtt a listába.

320 cm.

Meghűlt bennem a vér, először arra gondoltam, hogy lista második korai juhar dőlt ki.

Kár, hogy kicsit alacsonyan ágazik el ez a törökmogyoró,

Szerencsére az óriási juhar meg van. 524-nek mértem, 2009-ben 515-nél tartott.

Van már néhány száraz ága.

Odvában gombák nőnek. talán ez is hamar meg fog hasadni.