Pörböly környékén, a Kék Kör gemenci szakaszának egy részén

Pörböly mellett a Kerülő-Dunában sok most a víz a keleti felén

Mindig talál az ember furcsa dolgokat az erdőben. 

Nyárfák a Kerülő-Duna partján

A diótolvaj

Majdnem elejtette, de aztán a mellső lábaival (majdnem azt írtam a kezével) visszaigazgatta

Az uszadékfák szinte hódvár-szerű halmot képeznek

A fő célom az volt, hogy a Kék Kör  újonnan kijelölt darabját végigjárjam, ha már tavaly kudarcba fulladt.
Aki Pörbölynél kezdi el a Kék Kört járni, azt ez a tábla fogadja.  

Tőle 30 m-re ez a másik. Nyilván ez más EU-s pályázatból valósult meg, mint a másik.

Aztán 3km után egy újabb, végképp semmitmondó, felesleges tábla, ami csaknem ugyanaz, mint az előző.  Miért kellett ezt megismételni? Miért írnak a kockás liliomról. amit itt még senki nem látott?  Ha meg volt pénz a táblára, miért nem arról írtak, hogy most a Sugó nevű részen járunk. Én például a következőt írtam volna: "Ön most a Gemenc Sugó nevű részén jár. A Sugó a Rezéti- és a Cserta-Duna közé beékelődött terület. A 18.században a Pörbölyi-erdőnek a részeként tüntették fel a térképek, aztán a 19.század második felében Pörbölyí Sugó névalak is előkerült. Ez rövidült le mai Sugóra. Az államosításig a Bátaszéki Uradalom birtoka volt, amely Mária Terézia óta a Pesti Egyetemi Alaphoz tartozott. Az uradalom már a 19.század vége óta az erdészeti tevékenység intenzív, abban az időben korszerűnek gondolt módszereit alkalmazta, a tarrvágásos- telepítéses technológiát. Szintén az uradalom honosította meg a tájidegen fajokat, a nemes nyarakat, a fekete diókat, az amerikai kőriseket is. Ez a gazdálkodási gyakorlat a legutóbbi időkig nem változott, így - mint Ön is tapasztalta- most nem erdőben, hanem ültetvényben jár, és ez még hosszan, a Cserta-Dunáig, illetve a másik irányban Pörbölyig fog tartani. A Sugó a Gemencnek az a része, ahol a természetközeli erdők aránya a legalacsonyabbak közé tartozik. Vigasztalásul azt tudjuk ajánlani, hogy haladjon csenden, hogy szarvast, vagy vaddisznót láthasson. A Bátaszéki Uradalomtól a vadásztatás jogát a Horthy-korszakban Habsburg József főherceg bérelte ezen a vidéken. Az ő vadgazdálkodásának az eredményeként szaporodott el a szarvas és a vaddisznó ezen a vidéken is, és ezt a magas vadlétszámot a Gemenc párt- és kormányrezervátummá válásának idején  még fokozni is sikerült. A magas vadlétszámot a mai napig sikerült fenntartani."

A Kék Kör új szakaszának a megnyitásakor szárnyra kapott egy olyan legenda hogy ez a rész majd kerékpárral is járható lesz, hogy déli irányba is záródjon a gemenci kör. Ebből se valósult meg semmi. Az út átlagos állapota a képen látható, és finoman szólva sem ajánlható kerékpárral.

Először feltűnt a kis malac, majd jött az anyja.

Az anya fenyegető morgásai közepette jött a többi malaca

Az anya megvárta, hogy mind az öt odaérjen.

Majd beterelte őket a sűrűbe.

Ha már Pörbölyön jártam, megnéztem milyen állapotban van a nagy tölgy.

Száraz ágvégekkel áll még az itt már majdnem száraz Kerülő-Duna partján.

Még 2010-ben mértem egy tölgyet 495cm-nek.  Rossz állapotban volt már akkor is.

De akkoriban nem volt ilyen erős a kéreghullása. Ennek az évei meg vannak számlálva, gyarapodás sem volt a kéreghullás miatt. 

Az Örjeg (Vörös-mocsár) vidékén, nagy fákkal

Tegnap munkám megint az Alföldre szólított, és végezvén kicsit körbenéztem a Kalocsa környéki sváb falvakban és határukban. 

A II. Katonai felmérés térképe az általam bejárt vidékről. Itt Vörös-mocsár elnevezést használják arra a nagy kiterjedésű lápvidékre, ami (Nemes)nádudvardtól Akaszóig terjedt, és a pleisztocénben erre tekergő Duna maradványa volt. Az ős-Duna hozta létre azt a löszös-homokos magaspartot  is, amelyen a hajósi szőlők, Császártöltés, -és a térképen nem látható- Nemesnádudvar fekszik. Mára természetesen a vidék nagy részét lecsapolták, foltokban maradt fenn egy-két ősi jellegű terület. 

Egy ilyen terület a  Hajósi-kaszálók és löszpartok Természetvédelmi terület. Ez persze mára már jelentősen kiszáradt, és mint neve is mutatja inkább kaszáló, mint láp. Nemrégiben még legeltettek is ezen a vidéken. A magaspartról ilyen ez a vidék.

Kellemes meglepetésemre terület szélén- még a hajósi pincefalu széle is felsejlik- egy hatalmas fűz áll. Akkora, hogy szinte mellbevágó az élménye. Nem volt nálam centi, de legalább 7-8m-esnek néztem. Igaz becsapós, mert nem látszik, hogy a csalán mögött kissé elkeskenyedik.

Meglehetősen magas is. Egyik ága nemrégiben törhetett le.

Újabb füzek, különösen a bal oldali biztató. A terület hatalmas, de ingoványos. Nekem meg se normális lábbelim, sem időm nem volt részletes vizsgálódásra.  

Újabb nagy füzek.

A meredek löszpart oldalában epergyöngyikék...

...és pusztai meténg. Mindkettő védett.

Itt itattak régen.

Ennél a fűznél fordultam vissza, azzal hogy egyszer ide még visszatérek, centivel, gumicsizmában.

Következő megállóm a császártöltési tanösvény eleje volt. Itt is először felmentem a magaspartra, ahol megint rengeteg epergyöngyike termet.

Ez a Vörös-mocsár

Itt is csak a tanösvény elejét volt időm bejárni.

Hazafelé még beugrottam az érsekhalmi földvár és a Hét-völgy körüli tanösvényhez. Ez kissé csalódás volt nekem. A képek alapján szebbet, többet vártam. Itt kiirtották az akácost, de a helyén csak egyre erőteljesebb lesz a ruderális gyomtársulás. 

Kilátópontként állítólag kiváló, de nem szemerkélő esőben. 

A beigést növényritkaságokról jobb nem is beszélni. A legjelesebb növény itt az ernyős sárma volt, amit nem ritkaság.

Nemesnádudvar gondozottsága szinte Svájcot idézte. Feked óta nem láttam hozzámérhető falut. A temetőben a kálváriát jöttem megnézni, de egy korai juhar is megállásra késztetett.

Szép fa, listásnak érzem. 

A Marica-fok újabb fája

A Marica-fok szolgált már egy-két meglepetéssel. Eddig négy listás fája volt.

Ez most az ötödik. Szinte hihetetlen, hogy eddig rejtve maradt, hiszen kb. 50m-re (na jó, 100) van délebre ettől az ismert listás nyártól. Most, hogy nincs még lomb, szinte látni lehetett egyiket a másiktól. Ez is szürke nyár szerintem. Persze még nincs értékelhető levélzet rajtuk,de most határozottan az a a benyomásom támadt róluk, hogy ezek nem fekete nyarak, inkább hibridek.  Az új fa 640 cm.

Hajnalpír lepke 1.

Hajnalpír lepke 2.

A Duna partján

A képen látszik, hogy nagy tarolás volt a Marica-foknál. A képen egy furcsa tölgy-szil szendvics. A koordináták alapján ez lenne a listás szil, ami Pósfai-listán így néz ki. Tavaly októberben alulról így nézet ki ez a fa.

A nagy nyár. Csodálkoznék, ha kizöldülne az idén, különösen a jobb oldali fele van rossz állapotban.

A Pandúr-szigeten

Tavaly szeptemberben jártam legutóbb a Baja melletti szigeten egy régről méretlenül maradt nyárfát keresve.

Most meglett. 2010-ben azért nem mértem meg, mert az előtte lévő árokban állt a víz. Most meg azon dilemmáztam, hogy hol mérjem? A nyárfa egy földnyelv szélén áll. Három oldalról 1,5 mély árok határolja. Ha a földnyelven állok, akkor  nem tudom körbevezetni a centit. Úgyhogy alulról mértem, jóval fejmagasság felett, de ez a földnyelven  csak 30 cm magasság volt. Itt meg ráadásul a rengetek hajtás is akadályozta a mérést, úgyhogy ez lett maga a mérhetetlen fa.  Úgyhogy erősen tájékoztató jellegű csak az, hogy végül a centi 760-at mutatott.

Mellette egy nálánál jóval nagyobb kidőlt óriás

Mire végeztem a sűrűben a mérési kísérlettel, 4 db mászott a nadrágomon ebből. Ezért kell erdőben világos nadrágban járni.

Egy fok, ami a Kerek-tótól vezet a Sugovica felé

A fok és a Sugovica találkozásánál

Ez a ladik sem tegnap járta a Sugovicát.

Szomorúan kellett megállapítanom, hogy Baja városa feladta a Sugovica tanösvényt, ami közvetlenül a holtág partján haladt. Helyette csak az erdei úton lehet haladni, kerítésees telepítések közt, egy olyan úton, amit fa-szállító teherautók szétbarmoltak, és helyenként még kifejezetten sáros. Ebben a vigasztalan környezetben találtam hosszú idő után egy  piros fazekat. 

A Sugovica ingoványos partjára azért egy-egy biztató fakorona kedvéért letértem 

Így akadtam erre a szép, 640-es fűzre. 46 09' 47";  18 55' 52"

Csuszka egy farakáson

Bácsborsódi tölgyek

Munkám megint Észak-Bácskába szólított, és ha már itt jártam, megnéztem a bácsborsódi híres tölgyeket

A Pósfai-listán 2006-os adatok alapján a nagyobbik 585cm, a kisebbik 537 cm. Figyelembe véve azt, hogy a nagyobbik most is kifejezetten erőtől duzzadó formát mutat, szinte biztos, hogy túl van a 6m-en is. A nagyobbik egy kopjafát, a kisebbik egy kis képoszlopot kapott.

Egykoron volt egy harmadik társuk is, Lukács Robi az ilyen fákról szokta mondani, hogy túlságosan is domesztikálódottak, de azért el kell ismerni, hogy van hangulata annak, hogyha egy falu ilyen tölgyekkel indít. 

Seregélyek sokasága a fákon.

A falu egykoron a Latinovits család tulajdona volt. Barokk eredetű, később jelentősen átépített kastélyuk ma szociális otthon. 

Egykori nagy kiterjedésű parkjában állt a család temetkezési kápolnája is. A kápolna és környéke szépen megújul. A körülötte lévő kastélypark viszont dendromán szempontból nem jelentős. 

Ugyanez elmondható a faluszéli Latinovirs-kúria csak kerítésen át megtekinthető parkjáról is.