2010. szeptember 22., szerda

A Hollós-ösvényen

A mai munka utáni kutyasétáltatás a hozzánk legközelebbi természetközeli helyhez vezetett, az általam már méltatott Dr. Hollós László gombászösvényhez

Az ibolya másodvirágzása

Egy zöld gyík óvatosan becserkészik egy szöcskét

C-betűs lepke

Hernyó

2010. szeptember 21., kedd

Séta a Taplósi-Dunához


Kutyasétáltatás ürügyén munka után kisétáltunk a Taplósi-Holt-Dunához.
Nagyon magas a víz a holtágban.


Szép lassan listássá érik egy-két fűz a partján


A hosszú ideje első napfényes nap rengeteg pillangót csalt elő


A káposztalepkék százával rajzottak a Sió-töltésen


A sáfránylepkét is csábította a  zsálya


Meg ezt a kacsafarkú szendert is


A Sió-parti kereszt


Békalencsében rejtőzködő béka

2010. szeptember 18., szombat

Az Ásás-Duna mentén

Az elején egy kis kitérő a Sáros-tó partjához. Szürke gém. Szürke idő, hol esik, hol nem.

A nyiladékban nagy volt a jövés-menés. Egy hatalmas bika terelgette háremét, és gyanúsan méricskélt engem.
(Ejh, ha legalább egy Canon EOS-om lenne hatalmas objektívvel!)
Dombi Imre természetvédelmi őrtől már halottam erről a hatalmas kiszáradt tölgyről. Most megtaláltam az Ásás-Duna mentén.

Minden kérgét ledobta már, de ezekkel együtt sem volt listás méretű. Viszont nagyon magas és karcsú.

A talányos Ásás-Duna. Mai térképek nem jelölik. Szeszélyesen kanyarog Keselyűstől egészen a Grébec-Dunáig. A 18.századi térképeken ez folyik a Gemenc-sziget körül. Andrásfalvy szerit neve mesterséges emberi beavatkozásra utal.

Nyárvégeken általában teljesen száraz a medre, de nem az idén! A kép bal oldalán látszik a szép magyar kőris.

Majdnem listás méretű.



2010. szeptember 12., vasárnap

A Felső-Pandúr-szigeten

Ma hajnalban rövid túrát terveztem a Pandúr-szigetre , hogy végigjárjam a tanösvényét. Előtte kiugrottam a Vodicára, ahol nemrégiben szintén egy kis tanösvényt avattak. Szép platánsor a hajnali párában.


A Pandúr tanösvény kezdetben a Sugovica mentén halad

A Sugovicában is magasan állt a víz, ellepve a part menti füzeseket

Őszies színek, vadkacsák, szürke gémek, nagy kócsagok. (Ez utóbbiak folyton kirepültek a képből)


A Kerek-tavat a Sugovicával összekötő fokban lendületesen folyt a víz tó felől

A tanösvény egy nyiladékban a Kis-Pandúron futó nyári gát felé veszi az irányt. A nyárigát azonban megközelíthetetlen volt, mert egy előtte futó árokban bőven csizma feletti víz állt. Így elindultam a a gáttal párhuzamosan az erdőben. Így akadtam erre a listás nyárra.
(kb. 46 09' 48";18 54' 53" ) A fa egyik oldala mély vízben állt, megméréséhez tán még Pósfai György ügyessége is kevés lenne. (Bár én megmérhetetlennek gondoltam a bárkarakodói nyarat is, és lám, György azzal is elbírt. ) A fát így csak megbecsülni tudtam, szerintem kb. 680-700 cm.

A nagy nyárfa mellett egy nemrég kidőlt hatalmas társa feküdt, ezen tudtam átkelni a nyári gát felé.

A listás nyár távolról is jól mutat, sudár, magas fa.

Leugrottam Szeremlére is megnézni, milyen itt a Sugovica. A képen a szeremlei komp.

Nyugodt, csendes víz itt a Sugovica.


2010. szeptember 10., péntek

Gemenci kirándulás

Az osztályom sem úszta meg a Gemenc nélkül, ráadásul biciklivel. Első nap még elfogadható időben, de hatalmas sárban a keselyűsi tölgy alatt.

A lankóci szivattyútelep 1920-ban készült el.

A műemléki védettség alatt álló dízelmotorok és centrifugál szivattyúk

Műszaki esztétika

Kukucs!

Kapitális méretű lepketetem
(Utólag megtudtam:"Tölgy selyempávaszem (*Antheraea yamamai*). Néhány évtizede van terjedőben, akkor osztrák tenyészetből szabadult ki az eredetileg japán lepkefaj. Mutatós nagyon, és ma már elég gyakori.")

Másnap a Malomtelelőnél

Nagyon esett. (Egybibés galagonya)

2010. szeptember 6., hétfő

A bogyiszlói tölgyfás legelő

A legnagyobb

Csombormenta




Vasárnap "kötelezettségeim" után hazafelé tartva kiugrottunk a bogyiszlói tölgyfás legelőre, annak is az északi szögletébe, ahol a legnagyobb fák állnak.Tavaly többször jártam már itt (1) (2), de az idén még nem voltam. Soha nem mértem még ezen a legelőn. Most csak arra volt időm, hogy a legnagyobbat lemérjem, ami 542 cm-nek adódott. Meglepve láttam, hogy a Pósfai-féle falistán a fa 3 cm-rel nagyobb adattal szerepel 2007-ből.
A fák állapota szép lassan romlik, minden évben egy kicsit több a száraz ág, egyre fogy a fakoronákban a zöld. A legnagyobb fa hosszan kinyúló alsó ága is letört. A legelő még viszonylag jó karban van, az északi részen is látszik még a legeltetés nyoma. Azért persze nyomul itt is minden invazív gaz. Az idő megint nagyszerű volt. Eddig bármikor jártam itt, mindig nagyszerűek voltak a fények, megkapott a hely varázslatos hangulata. Ha egyszer lesz több időm, minden fát szép alaposan végigmérek.

2010. szeptember 4., szombat

Bárányfok

Reggeli "pásztorfélórán" készült felvételek közönséges gyomokról, fákról, még mindig magasvizes fokokról.



Harmatos muharok ellenfényben

Ligeti zsálya