Zsibriki séta

Egy zsibriki séta a bátaapáti Apponyi-kilátóból indulva mindig szép.

Bátaapátiból csak a ravatalozó látszik innen.

Az Üveghutai-völgy.

Nyáj.

A távoli völgyben Ófalu.

Fények, árnyak.

A kilátó. 

Indulunk a völgybe. 

Távolról szép nagy hárskoronának nézett ki. Ha majd száz év múlva egybenőnek, jó nagy fa lesz, mint az ági. 

Sétánk másik jelentősebb fája ez az eper. 

Rajzás. 

Egy sárga fa. 

Tóvég. 

Domboldal. 

Élet a tavon. 

A nagy kócsag nem bandázik a többiekkel. 

Aranyló és pirosló fák. 

Dél-dunántúli éden. 

A vadász mindent lát. 

A szálkai tározó. 

A Szent József templom. 

 

Apadó vizek 3. , környékbeli dombok

Hattyú a Csörge-tóban.

Állapota nem tragikus, bár 60-70 cm hiányzik.

Élet a tavon.

A tó határozott bűzt, szennyvízszagot árasztott, amit már máskor is éreztem, de szerencsére ez nem állandósult állapot. A vize enyhén zavaros. Tele van apró halivadékokkal, döglöttet nem láttam. 

Itt a szélek felé habot is vet a víz. 

Évek óta áll ez szekér egy domboldali pajtában Várdombon.

Felfelé.

A római kő. Mivel nincs rajta felirat, ez a hagyomány nehezen igazolható. Az tény, hogy valahol itt ment a limes, és került feliratos római mérföldkő Várdombról a múzeumba. 

Tipikus 1.

2. 

Kilátás a Sárköz felé.

Egy szurdikon ereszkedünk lefelé.

Már nem mozdul.

Ez még jó formában van, a Sötétvölgyi-tóból szállt fel.

Itt víznek kéne lenni.

Már láttam ilyen alacsonynak ezt a tavat.

Ez a patak már nem tölti a tavat.

Egész tisztes gyertyán.

Fények.

 

Dendromán fázás a Deseda környékén

Kaposvári munkám végeztével szétnéztem a nevezett tározónál, főként fázási céllal. Fotópont.

Nem fotópont.

Egy hárs felé tartva.

A hárs. Ezzel kevertem össze. Itthon jöttem  rá, hogy egyrészt ez sokkal kisebb, másrészt  kb. 50m -rel arrébb van. Ebből is látszik, hogy nem precíz előkészületekkel, GPS-készülékbe beírt koordinátákkal  vágtam neki az útnak, hanem csak a térképre ránézve. Itthon a mobilos képek GPS-adatait bogarászva, és azt a Pósfai-listával összevetve sikerült csak precízebb megállapításokra jutnom. 

Még nem láttam ilyen bogáncserdőt. 

A bogáncsos mögötti Csenkei-erdőbe tartok.

Itt a Pósfai-lista kis területen 10 listás fát jelzett, tölgyeket, gyertyánokat. 

Tucatnyi 400-as tölgy, két gyenge ötszázassal. 

Helyenként sűrű, nehéz haladni. 

A képben tárolt koordinátákkal sikerült azonosítanom, hogy ez volt az 532-es. 

Most talán ez az erdő királya. 

Részletek.

Egy 510-es, szinte mind cser.  

A legnagyobb tavaly volt mérve 582 cm-nek azzal, hogy hatalmas odva van.

Ekkora odúval nem is bírta sokkal tovább. 

Tipikus. 

Gigászok.

Az erdő északi vége felé tartok, ahol gyertyánok kerültek a listára. 

Gyertyán tölggyel.

Egy-egy széllökés hatására juhartermések garmadája hull alá. 

Listás vagy ahhoz közeli gyertyánok. Végül csak kettőt 300-nál nagyobbat találok. 

Egy szép tölgy is akad még.

Egy kidőlt gyertyán. 

Ez már egy másik.

Ez tavaly 370-es volt, de megjegyezve, hogy erősen korhad. Ez sem húzta sokáig. 

Vannak jó kis helyek a tározó partján.

Nyugis öböl.

A Fekete István Látógatócentrum.

Parti ösvény.

A tó északi végén egy kb. 50 éves arborétum, aminek egy kis része ősfás, de nagyot nem találtam.

A SEFAG szép kis parkot hozott itt össze, ami elég nagy is 30 ha-ra emlékszem.

50 éve még nem gondolták, hogy a tujáknak és hasonlóknak milyen kínlódás lesz mifelénk az élet. 

Jó hosszú tó, több mint 8 km. 

Toponáron is megálltam a templom melletti hársnál, titkon abban bízva, hogy a Dorfmeister-freskókat is láthatom. Ez a Pósfai-listán tavaly  429 cm volt, nem szépségdíjas, de lagalább egészséges. 

A hárs fényképezésekor egy járókelőtől kaptam egy fülest, hogy a Posta utca végén (46.386237, 17.83903) áll egy hatalmas tölgy, és tényleg.

Sőt, nem is egy, hanem kettő.

Az egyiknek már letört a fő ága, de még jól tartja magát. Mindkettő 450-460 cm körüli, viszont vörös tölgyek, így listaérettek.