2025. szeptember 19., péntek

Kis vizek

A szedresi Holt-Sárvíz az idén tavasszal nagy vízzel indított. A nyár elején egy elnyert pályázat révén az itteni horgászegyesület még rengeteg vizet  szivattyúzott ide a Sárvízből. Most mégis helyenként ilyen képet mutat.

Néhány hangulatosnak szánt képpel is próbálkozom. 1.

2.

Azért csak a vízhiány lesz a meghatározó hangulat. 

A vízfoltokon a melegben megindult algavirágzás nyomai. 

Átnézegetve régi képeimet, úgy tűnik a 2020-as évek elött nem volt még ilyen gyakori ez a vízhiányos állapot. 

A távolabbi északi végek felé még több a víz. 

A környék legnagyobb nyárfája.

Tipikus. 

A nagy kanyar. 1.

2.

A falu felöli vég hangulatos eleme egy tisztes tölgy és egy vadkörte kettőse. A tölgyről két nagy ág is letört mostanában. 

Nyárias időben kiugrunk a Dunához is. 

A tavalyi nagy áradás nyomai. 

A víz még 22,5 fokos.

A vízállás 130 cm körüli, még messze a 27 cm-es abszolút mélypont, igaz a 380 cm körüli sokévi átlag is. 

Úgyhogy minden feltétel adott egy kis szeptemberi csobbanásra. 

Alkonyodik. 

 "Dunabícsi" hangulatok 1.

2.

 

2025. szeptember 14., vasárnap

Egy kis vöcsöktől egy új nagy nyárfáig a környéken

Sok helyen látni kis dombságunkban a szépséges őszi kikericset.

A Keselyűsi-Holt-Sió az idén szerencsére csak mérsékelten "spenótosodott" el. 

A nagy tölgy talán már a 600-os klubjának a tagja lehet.

Amióta nincs torony, nem lövök tisztességes madárfotókat a Sároson.

Most csak az itatónál látni a Sárosra. 

Gemenc Zrt. és a alapítványa jóvoltából szépen megújult a Beöthy-kereszt, mint arról már én is beszámoltam. Mögötte a felújított, igényes apartmanházzá átalakított Keselyűsi-csárda. A közelben az egykori kisvasúti fogadóépületben nyílt "Haloda a fűz alatt" is egyre jobb hírű halsütő étterem lett. Úgy látszik a  kerékpárút némi pezsdülést hozott Keselyűsnek.

Kár hogy pont mostanra rohadtak el a Sárosi-kilátó lábai.  Nemrég egy fa is majdnem rádőlt. 

Alkonyi fények a Széptölgyesi-tavaknál. 

Barázdabillegető. 

Vidáman lubickoló kisvöcsök.

Ritkán látom a környékünkön ezt a madárfajt.

A halgazdálkodóknak sincs könnyű évük.

Búbos vöcsök nagyobb csapata a távolban.

Szüretre készülő hangulat a dombok közt. 

Jön az eső városomra.

Ez a vidék szerénységre nevel. 

Szépnek nem nevezhető szil a Hátfői-erdőben.

Szarvasbőgés szezonban, a nem tilalmas rövid időablakokban korábban is kinéztem a Gemencbe, néha nem is eredménytelenül. Még a Drei Zinnennel a lábamban is élveztem ezt az erdei sétát, sőt némi  dendromán pezsdülés is elkapott. 

Sokszor jártam régebben errefelé, új fában nem reménykedtem, centit sem hoztam. Viszont az elkapott hév arra sarkalt, hogy megkeressem a nagy 920-as nyárfát, ami 2019-ben már igen odvas volt. Betértem a sűrűbe arrafelé, ahol emlékeim szerint lehet, de csak egy kb.700-as nyárfára akadtam.

Arra gondoltam, hogy ez a már régebbről ismert 700-as, bár a közelben álló növendékek nem voltak ismerősök. Itthon a mobil adatok elemzésével sikerült  igazolnom, hogy egy új fára akadtam. Le is írom koordinátáját, nehogy elfelejtsem: 46.339498, 18.850334

Apróságok a nagy fa testén. 

Nagyon távoli szarvasbőgés hangok közt kiérek Holt-Sió partjára. Ezúttal bikát, háremet nem látok. 

Tisztes szilek a parton.

A nem túl csábító nevű Dög-tó partján ismét rám tör a nosztalgikus Gemenc-élmény.

A Dög-tó foka. 


 Valaha valaki valakiket itt tájékoztatott /figyelmeztetett valamiről/valamire. 

Az élet senkinek sem könnyű. 

A Dög -tó. Vannak vízimadarak is, de a szúnyogok rábírnak, hogy ne üljek percekig leselkedve. 

Régen itt vízgazdálkodás folyt, ma már az is öröm, hogy még van víz.

A Sáros hosszú foka a Sió irányába.

A fok a Sáros felé. 

Laci bácsi hajója megvan még. 

Az oda vezető ösvény is a megszokott ápoltságot mutatja.