Egy igazi, de rövid havas túra az Óriás-hegyre

Minden évben van egy-két centi hó kis dombságunkban. Bokáig érő hóban azonban csak a Zengőn voltam az utóbbi években.

Szerdán így nézett ki udvarunk kora délután,  de még egész este havazott.

Péntek reggelre viszont alig maradt már hó városunkban. 

Péntek kora délután azt gondoltam, hogy a  Szekszárdi-dombság legmagasabb részén, az Óriás-hegyen  több hó maradt. Még csak a 200m magasan lévő  Faluhely dűlőnél jártam, de már elképedtem a hó mennyiségén. 

Feljebb egyre több hó volt. Sajnos köd is volt. 

Mindenfelé hollók. 

Az Óriás-hegy nyergében. 

Próbálkozik a Nap kevés sikerrel.

Hollók megint.

Egy vadles padlóján és ülőkéjén megbecsülhető a hóréteg vastagsága: 13-15cm. 

Az Óriás-hegy szurdika. 

Meredek úton kaptatok felfelé. 

A szurdok löszfala. 

Bagatell egy még zöldellő juharlevélre. 

Dramaturgiailag az újra megörökített hollók vezetnek át a ház körüli madarak képeihez, de ezekből egy nap után annyi összejött, hogy külön bejegyzés lett belőlük. Lásd a következő bejegyzést.