Királyrét: tárnák, égerek

Királyréttel kezdetben úgy voltam, hogy lehet, hogy három napos börzsönyi utunk kilógó mélypontja lesz. Alaphangulata a "vasárnapi apukák" tengés-lengése volt.(Csütörtöki napon voltunk itt, de nefeldjük, nyári szünet van.). Szemmel láthatóan sok fővárosi apának jut eszébe, hogy a "mi a fenét csináljunk  a gyerekkel?"   dilemmát egy királyréti kirándulással oldja meg  (és  nem is döntenek rosszul.)  Aztán az égeres patakvölgyek, a mély és bejárható tárnák felfedezése után eldőlt, hogy mégsem a tanösvény feladatainak a megoldásával fogjuk eltölteni az időt. 

A Királyrét elnevezés eleve mesterkét, Hoffer Kunó 1926-tól nevezte át erre uradalmát a kevésbé előkelő Szokolyahuta vagy Jánospuszta névről. Szokolyahután a 18. század elején indult a vasérc bányászata, aminek fénykora 1778- 1792 közti időszakra esett, amikor a mai parkoló helyén még kohó állt.  Aztán a bányászat a II. világháború alatt  rövid időre újjáéledt. A rengeteg tárna ennek a bányászmúltnak az emléke. Ez a tárna mindjárt  nagy parkoló mellett van. 

Három beszédes nevű patak ( Nagy Vasfazék, Bagoly-bükki, Szén) összefolyásánál terül el Királyrét. Ha geomán lennék, órákat tölthettem volna a patakmederben faopált keresve. 

Sok a gomba most, még egy érctelér mentén is nőnek. 

Még lesz egy-két gombás kép. 

Első utunk a Várhegyi-kilátóba vezetett, ahol a most kihagyott Csóványosra vethettünk pillantást. 

A Magas-Börzsöny felé a nagy-hideg-hegyi villanyvezeték nyiladéka a domináns tájképi elem. 

Az egykor bányavíz tárolására szolgáló tározóból horgásztó lett. 

A Dél-Börzsöny bércei. 

A Bajdázói-tó is az egykori hámorok és kohók vízszükségletét fedezte. 

A Bajdázói-tóban törpeharcsa küzd mocsári teknőssel a behajított falatokért. 

A Bajdázói-kőfejtő. 

Még 2007-ben is folyt itt némi bányászat, a mutatós vasas andezit dekoratív kő volt. Ma mászóiskola, és a geománok gyűjtőhelye. 

Szinte domesztikálódott az itteni mocsári teknős állomány.

Habszegfű. 

Az itteni égeres patakvölgyeket Szél Győző tárta fel dendromán szempontból. 

Hatalmas példányok.  

Összesen 7 éger került innen a listára. 

Ez itt a legnagyobb. 2014-ben is már ilyen csonka volt, 493 cm-rel. Szerencsére megállt felette az idő, és kilenc év alatt nem romlott az állapota érdemileg. 

A lukácsszállási tárna volt a legtovább művelt.

Itt zajlott művelés még a II. világháború alatt is.  

Sok a "dobverő" is. 

Meg más fajták is. 

Az impozáns Várhegyi-kilátó. 

A legszebb patakvölgy a Szén-pataké.

Innen nyílik a ma Julinna- barlangnak becézett egykori tárna. 

Átkelés a patakon. 

A tárnában vagy 100m mélyen lehet haladni.

Kanyargós, kényelmesen bejárható vájat. 

Feleségem valami érckiválást világít meg. a nyitóképünk is ebben  a tárnában készült. Ennek a 18. századi vágatnak a végigjárása volt királyréti kirándulásuk csúcspontja.