Elbi 60. 3. rész: Márianosztra

Több börzsönyi alternatíva  közül az egyik legszerényebbet és legrövidebbet valósítottam meg, de az is torzóban maradt. Nagymaros után Márianosztrára látogattam.

Márianosztra mellett szólt, hogy itt dendromán élmény is várt, a Kálvária hársfasora. A kép közepén az 563 cm-es kerületű listás fa.

Azt követően a Kopasz-hegyre terveztem kisebb túrát, de elvetettem.  Most már bánom, lehet hogy soha nem lesz "legközelebb."

A hárfasor kiemelkedő dendrológiai érték. Első jelentős tagja 2008-ban, tehát 15 éve volt 563 cm kerületű. Már akkor is csak egy nem záródó  hengerpalást volt, mint az ötvöskónyi, persze kisebb méretekben. Mintha megállt volna felette az idő, 15 év alatt nem változott habitusa szinte semmit Pósfai György fényképe alapján. Persze biztos nőtt a kerülete, de nem mértem meg.
Sajnos a FA felirat még folytatódott. Helyi intelligenciák így  fa a belsejében tömör, lényegi világlátásukat is rögzítették egy piros festékes felirat formájában.

 

 

[A térkép forrása]
Itthon nyomozásba kezdtem, hány évesek lehetnek a fák, mert nyilván  a pálosok újratelepedésével függhet össze a  megjelenésük, és talán az dokumentált. A hely honlapján valóban találtam rá vonatkozó adatokat:  "1759-re Szluha Gergely és Kopacsek Péter szerzetesek a dombra felállították  a „szenvedő Krisztus képmását a két latorral” továbbá  16(sic!) háromszög alapú, képekkel ellátott stációházacskát, „amelyekből 7 a halálra gyötört Istenanya lelkének misztériumát, a többi Urunk szenvedésének misztériumát fejezi ki.” A  keresztút mellé hársfasort telepítettek a Lajos királyhoz fűződő legenda  emlékére.(Ezek némelyike még ma is él.)" [idézet forrása]  Az 1759-ben újra letelepedő pálosok térképet is készítenek a vidékről. Ez látható a képen. A Kálvárián áll a hármaskereszt. A 16 stációnak csak az egyik fele van meg, de egy szélesedő fasor már ott van a mai helyén. A ma látható fasor azonban nem szélesedik, hanem két párhuzamos ágból áll.

A fenti honlap név nélküli szerzője máshol ezt írja: "A fákat feltehetően pálos szerzetesek ültethették a kápolna felszentelés körüli években (1776)." Az 1784 körüli I. katonai felmérés térképén valóban látjuk már a kápolnát, sőt az előtte lévő Szent Sír kápolna is ott van már a térképen. A Kálvária körül erdő van, a fasort nem részletezik. 

A 19. század közepi kataszteri térképen már egy nagyjából párhuzamos, de nem egyenletes fasor képe rajzolódik ki. A rajzon inkább tűnnek ezek jegenyének, mint hársnak,  de a rajzoló más részeknél is így jelölte a fákat.  Érdemes arra is utalni, hogy a "kálvária alatti" részt szlovák nyelven írta fel a térképrajzoló. Ekkoriban tehát a falunak jelentős szlovák lakossága is lehetett. 

 

A hársfasor műholdképe. A két szám a két listás fa kerületét és helyét jelzi cm-ben.
Vadász J. Mária Magdolna alaposabban is feldolgozta a Kálvária történetét, és a honlap egy másik részén ezt írja: "A kálváriát ma gyönyörű hársfasor szegélyezi, amit a XX.század elején telepíthettek, talán éppen a pálosok által ültetett kiöregedett hársfák helyére, emlékezve arra a hársfára, amit a hagyomány alapján Nagy Lajos ültetett." 

 

Mint látni fogjuk, a fasor csaknem minden tagja valamilyen szinten odvas. El is gondolkodtam azon, hogy nem lehet-e, hogy Ötvöskónyi a maga csonka hengerpalástjával nem is atipikus, hanem ellenkezőleg, az idős hársfák tipikus csonkulási folyamatának egy markáns képviselője?

A Kálvária mai képe. Nem csak a műholdkép, hanem ez is azt mutatja, hogy eléggé foghíjas.

Az hogy az egész XX. század eleji lenne, szerintem túlzás. A két nagynak és néhány társának simán megadható szerintem a dokumentumokkal is alátámasztható 250 év. Hogy nem egységes a fasor, és lehetnek benne későbbi pótlások, arra az is utalhat, hogy van közte kislevelű hárs is, pedig a többség nagylevelű (bár nem végeztem precíz számvetést.). Sőt olyan furcsa, szinte mini levelű egyedekkel is találkoztam, amivel még máshol nem nagyon. Lehet, hogy ez valami időskorú "visszarakás" lehet ez a fáknál?

A fák egy jelentős része -mint említettem -odvas.

A legnagyobbat sűrű sarjak veszik körül. A képen alig látszik, de a szétváló két törzs közt már nagy odú van. 

A legnagyobb egy stációval.

A hársak közt jelentős méretbeli különbségek is vannak, de semelyik nem néz ki nagyon fiatalnak. 
Az igazság az, hogy a fák közt járkálva nem fogalmazódtak meg bennem effajta "tudományoskodó" kérdések,  csak élveztem a hely varázsát. Ennek megfelelően elmaradtak a precíz helyi vizsgálódások, és minden fejtegetés csak most pattant ki a fejemből. Ha még egyszer Márianosztrán járok, alaposabban fogok vizsgálódni.

Összkép. Adós vagyok még a Nagy Lajos-féle hárslegendával. Szóval, mikor Nagy Lajos király a velenceiek ellen indult, akkor előtte elment Nosztrára imádkozni. Itt megígérte a perjelnek, hogy megszerzi Remete Szent Pál ereklyéit az olaszoktól. A fogadalom helyén a perjel egy száraz hársvesszőt szúrt a földbe, amiből az évszázadok alatt csodás fa nőtt. Történt mindez az "Olasz kert" nevű részen, mai mint földrajzi név, ma is létezik. A legenda szerint a fát a törökök gyújtották fel.

Kilátás a Kálváriáról a Dunakanyar felé. Ennek grandiózusabb változatát nyújtja a kihagyott Kopasz-hegy.

A Börzsöny déli nyúlványai.

A másik irányba.

Természetesen a pálosok templomát is felkerestem.

Nyitva volt, egyedül voltam, sok időt eltöltöttem itt.