2022. június 21., kedd

Elmaradozott képek

Borús idők járnak rám mostanság. Blogom rendszeres olvasóinka bizonyára feltűnhetett, hogy június az egyik leggyengébb hónapom a bejegyzések számát illetően. Ez bizony az évzárás, az érettségik ideje.
Most következő képek is még pünkösdkor készültek, amikor egy kedves vendékünket kalauzoltuk Szekszárdon.
Elmentünk Remetéhez is, Szekszárd egyik legmeghittebb helyéhez, ahol viszont dendromán tekintetem megakadt a kápolna melletti hárson, hogy bizony lassan érdemes erre is rámérni.  A már listás házi berkenye tisztes korának megfelelően az öregedés jeleit mutatja. 
Erről a hársról van szó. 
Felmentünk a Bati-kereszt kilátóba is. 
Alkonyi felhők.
Jellegzetes Szekszárd környéki táj, 
Völgységi táj a kilátóból. Ökológiai szemmel nézve elég változatos, sokféle élettér egymásmellettisége még a táj.
Még ebben is van valamennyi változatosság. 
Íme.
A Mecsek felé a hatalmas Bodzási-szőlők már elég nyomasztóak. Erről már volt szó. Mármint arról, hogy az újabb szekszárdi szőlőtelepítések eléggé nyomasztóak ökológiailag..
Bogáncslepke.
A Strázsa-hegyen egy hatalmas terület eddig parlagon állt, lucernésként várta sorsának beteljesedését. Ez a egy telepített szőlőültetvény, mint ökosivatag képében érte el. Egy fasor, egy sövény, hiába is várjuk ezeket. 
Ez legalább erdő, ha telepített is. Asszonyommal battyogunk egy egészségügyi sétán a Gombásztanösvény mentén, talán már századszor is. 
Ez a gólya egyből kihasználja, hogy egy szőlőhegyi kaszálón frissen kaszáltak.