2020. május 23., szombat

Egy hét a dombságunkban

Szokásos útvonalainkat járjunk, dombságunk a Sió partról

Egy hónap után visszatértünk az egyik legszebb kilátókörúthoz, Zsibrik határába.
Legel a nyáj


Út és vadles a domboldalban.

Zsibrik környékén szinte mindig látni rétisast. Itt kettő, kering, a bal oldali már fogott egy halat.

Az ófalui dombok.

Sajnos kezdik a vidéket mások is felfedezni.

Ez nem a Schwarzwald, ez  Zsibrik!

Szürke gém.

Újabb rétisas.

A másik tó.

Az utolsó gondozott sír a zsibriki temetőben.

Fekete gólya is akad.

Elvileg azért jöttünk ide, hogy nagyobbik lányom is láthassa, valójában tetszik nekünk is.
Tipikus

A látvány koronája (hogy ezzel a közkeletű kifejezéssel éljek) a Mecsek.

A vadászoknak is tetszhet.

Távolban a Zengő.

Egy nap vége.

Grábócot is többször megörökítettem már innen.

Kardos madársisak.

Dombságunkban eddig jobbára csak a fehéret láttam.

Megint a Mecsek, ezúttal Szálka felől.

Estefelé szinte mindig látunk nyulat.

Ebben az aszályban nem sok gomba nő, ez furcs helyen még is előtört valahogy.

Örök fotótéma a Bati-hegy.

A végére még egy védett növény, a nagyezerjófű.