2010. december 29., szerda

Kőkeresztek Mecseknádasd körül

Az idei karácsonyi túránk a tavalyi mintájára szerveződött. Schraub István,
egykori nádasdi tanár, nyugdíjas éveit arra szánta, hogy faluja hátárában
megörökítse az összes dűlő névét, kereszt helyét. Unokabátyámmal
elhatároztuk, hogy Nádasd határában megkeressük ezeket a kereszteket.
Utunkra elkísért minket 75 éves nagybácsim, aki Schraub
tanár úrhoz hasonlóan, a környék nagy ismerője.
Indulásnak a Trieb pincesorának végén álló 1869-es Gradwohl-keresztet
kerestük fel először.

A Trieb után a Poste-ba mentünk. A Postenak ( Puszta) nevezték azt a völgyet,
ahol a legtöbb nádasdinak a szőlője, kertje, gyümölcsöse, gesztenyése volt.
Szüleim és nagybácsim generációja nosztalgikus élmények sokaságával
kötődik ehhez a vidékhez, amely emlékeikben szinte paradicsomi szépségű.
Egy keresztet kerestünk itt is, én pedig különösen gesztenyéseire voltam
kíváncsi. Mindenben csalódnunk kellett. Egy gesztenyést találtunk
ugyan, de igazán nagy fák nem voltak benne.

A Poste gondozott szőlőiből, kertjeiből, présházaiból, keresztjéből semmi
nem látható ma már. Az 1950-es évek téesz tagosításai óta csak senyved
ez a vidék. Járatlan bozótosban, hatalmas elkerített erdőtelepítések
kerítései mentén araszolgattunk lassan előre. 

A Poste panorámaképe

A Pauschehannes-kereszt a Posteheh-en.(Puszatetőn)
Csak a talapzata eredeti, a kereszt újabb kori modern kiegészítés.

A középkori Szent István kápolna a Posteheh-ről.

A Mecsek panorámaképe a Pusztatetőről

A Pusztatetőről löszmélyutakon ereszkedhetünk le a faluba. Amit Szekszárdon
szurdiknak neveznek, annak itteni német neve hol. 

A Mecsek utcában áll az egyik legrégibb fennmaradt kereszt, amit nemrégiben
szépen felújítottak.

A nádasdi kőfaragók a 18.század  óta meghatározó szerepet töltöttek
be a Dél-Dunántúlon. Baranya, Somogy és Tolna falvaiba készítettek
kereszteket, sírköveket.  Művészetükre egy igen korai, szép példa a felső
temetőben álló Hauk-kereszt, Szt. János és Mária szobrával, 1827-ből

Nehéz úton, a Templom-hegy oldalán átvágva közelítettük meg
 az egykor Nádasdhoz tartozó Jagercsárádát. A ma üdülőfalu
benyomását nyújtó kis település központjában áll a Gradwohl-kereszt.
A talapzata még eredeti, 1882-ből származó.

A Szt. István kápolna a Hauckerot hegyről. Ezen a vidéken is több kereszt
 állt régen, de egyet sem találtunk már meg.

A Kirchberg (Templom-hegy,471m) panorámaképe

A sűrű bozótosban csak az eperfák alapján sikerült beazonosítani az
egykori zsidó temető helyét. A kisméretű temető határait ezek az eperfák tűzték
ki. A temetőből más nem maradt fenn, a síkövek már réges-rég eltűntek.

A Szent György plébániatemplom a Schlossberg nyergéből.
 16,5 km után visszatértünk a faluba. Összességében megállapíthattuk, hogy
a falu távolabbi határában álló keresztekből egy sincs már meg.
De nem csak a keresztek tűntek el. Nincs már nyoma a falut távolabbról szegélyező
gondozott szőlőtábláknak, kerteknek, földeknek sem. Egy régi világ végleg
letűnt Nádasd határában is.