2023. május 2., kedd

Újra Taplóson. Veszteségek, gyarapodások.

Beszédes adat, hogy 2016 óta nem voltam a Taplósi-gyepen, pedig 2010 és 2016 közt 21-szer. Ideje volt tehát újra kilátogatni ide. Az egész utat kerékpárral tettem meg. Először a Csörge-tónál álltam meg. Itt nem volt semmi érdkes, csak a nádasból repült fel egy barna rétihéja, de azt elbénáztam. 

Aztán szántóföldek közti földúton a Sió felé indultam tovább. Pillantás városom ipari negyedére. 

Egykor a Sárvíz kanyargott még erre, még egy kis ingoványos rész emlékeztet erre. 

A vasúti hídon kelek át a Sión. 

Nincs már meg a kis virágágyás a Szászy-kereszt előtt sem. 

A Taplsói-Holt-Dunához régen ösvény vezetett le, partján szép tisztások. Mos már mindent benőtt itt a galagonya, illetve a part mentén a gyalogakác. Alig találok olyan pontot, ahol rálátni még a holtágra. Amióta komolyan veszik a rabsicolást, nincsenek  már meg a pecás helyek ezen a fokozottan védett holtágon.

Mire a partján álló fűz elérte a listás méretet, minden nagy ágát ledobta. 

Érkezés a gyepekhez. 


Egykor a Tölgyfás-dűlőt a közepén álló tölgy-fűz-szil combóval varázslatos helynek láttam. 

Én tompulhattam el, vagy a varázsából veszíthetett? Az tény hogy nem járja már a nyáj a vidéket, és a gyep sokkal rosszabb állapotban van mint régen. Persze még lekaszálják évente, gondolom vadászati érdekekből is. 

A rét közepén álló listás fűznek már alig van élő ága, a mellette szorosan álló tölgy egyre jobban dől, akárcsak a testéből kinövő szil. 

A rét mellett nem messze egy rakétaszerű listás tölgy még megvan. 

Sőt  2,5 cm-et gyarapodott évente kerülete, most 560 körüli.  Minden erdész álma egy ilyen tölgy. 

Fekete diós telepítésben tartok a paléi nagy nyárfa felé, ami évtizede már csaknem 800-as volt. De aztán erdei munkálatok zaja megfordulásra késztet.

A Tölgyfás-dúlő füzese felé megyek. A  bal oldali fűz listás volt már 10 éve is. Már akkor is ramaty állapotban volt. Kész csoda, hogy még mindig él, bár már csak alig.  

A Taplós halott füzese.

A rét közepén álló nagy fűz is megroppant. 

Egy barna rétihéja landol a távolban. 

Kimúlt füzek. 1.

2.

Ennek a rétnek a szélén egy hatalmas fűz-monstrum állt. Bőven 900 cm felett volt, de egy kis rés leválasztott egy 300-as ágat törzstől elég alacsonyan. Most már totál roncs az egész. 

Vörös kánya. Vagy más. 

Egy hatalmas galagonyás van itt, de nem csak a közönséges galagonya él itt, hanem a fekete és a Dégen is. A kép előterében álló vitatható galagonya 220-as. 

A galagonyás mélyén egy hatalmas fekete nyár. Évtizede már 890-es volt.

Most már 935 cm. 

Ez a rét ilyenkor már hemzsegett a réti iszalagtól. Most semmi.

 A Sió töltésen hazafelé tartva. 35km. Régen meg se kottyant, most meg még mindig sajog a jobb térdem egy kis terepi hajtástól.