2023. április 29., szombat

Rövid tudósítás a mecseki zergevirágok életrevalóságáról

A Gurovica-erdőben járunk.

A 1914-ben  írja le elsőként Hollós László, nagy szekszárdi botanikus (bár főként gombászként ismert)  a védett mecseki zergevirágot  domságunkban. A Magyar Botanikai Lapok 13. (1914) számában így ir a fajról: "Szekszárd mellett a Gurovicza erdőben 1914 április 11-én találtam először, amikor még bimbós példány is ritka volt. Április 20-án már egy szál nyílott virágot is láttam. Április 26-án és 30-án sok példány virított. Midőn május 13-án újra felkereshettem termőhelyét, már csak egyetlen virágzó példányt láttam, a többi mind elvesztette nyelves pártáját. Május 26-án ismét végig néztem termőhelyén, de virágzó példányt nem találtam. Egy domboldalon helyenként oly rengeteg a levele, hogy csaknem gyepet képez. Szórványosan a szomszédos szálkai erdőben is terem. " 

Erre a szép virágra dombságunkban csak a Gurovica-erdőben akadtam eddig.  Az erdő egy kis, legfeljebb 4-5 m2-es pontján  terem az általam ismert helyen.  Ez a pont az erdőgazdálkodó számára is valamiért kiemelkedően fontos, mert vagy itt parkoltatja lepukkadt traktrorjait és egyéb olajtól csöpögő, bűzös gépeit, vagy esetenként ide teszi farakásait.  Szerencsére az idén ennek ellenére sok virágzó tő van.

Az idei év kiemelkedően jó éve a hagymás fogasír közönséges növénynek is. 

Az itteni erdők kiemelkedően gazdagok a szúrós csodabogyóban is. 

Az Almási-völgy színekkel játszó képével búcsúzom is.