Dömörkapu

Ennyi maradt Dömörkapuból.
Dömörkapu nemcsak a Visegrádi-hegységben és a Mecsekben van, hanem itt Tolna és Baranya határán is volt egy falu ezzel a névvel. Nemrég jártam Dömörkapu-puszta helyén, most ellátogattam ide is. A puszta és a hasonló nevű falu kb. 1,5-2 km -re volt egymástól.   

 

A híres temetőjénél már többször jártam. Most éppen nárciszvirágzáskor jöttem. 

A temetőt Csibiné vezetésével - lassan már tíz éve-   lelkes véméndiek felújították. Még mindig elég jól tartja magát, de a bálványfás, akácos dzsuva már fenyegetően nyomul alulról.

Dömörkaput Véménd felől közelítettem meg. 

Indulás a vásártéri Szent Vendeltől.

Magánút, magánterület táblák védelmében egy hatalmas, listaközeli eperfa. 

Présház.

Távoli présházak.

Az út kb. 2,5 km. Útközben lehet nézelődni. A Zengőn két nap alatt sem olvadt el a hó. 

A Szársomlyó is idelátszik, sőt még a dobokai Nagyfa is kivehető,  de azért a látvány nem vetekszik a máriakéméndivel. 

Itt van a közelben az M6-os "alpesi" szakasza is.  

A temetőtől pár száz méterre van az egykori falu helye. 

Az egykori főutca ma már  csak egy egyre mélyülő vízfolyás. 

Egy beomlott pince. 

A falu mementója itt is egy hibátlan szépségű, 2013-ban felújított nádasdi stílusú kereszt. 

Téli túra a Zengőre tavasszal

A Zengőn 12-15 cm-es hóban. Ma 16:57-kor készült ez a kép. 

 

Ma tanítás után kedvem szottyant egy kis téli túrára. A Zengőt megpillantva már tudtam, hogy ez ma teljesülni is fog. Utam nagy részét szemerkélő esőben tettem meg idáig, de itt már nem esett, és a Zengő is éppen levetette utolsó felhőfoszlányait. 

15:35 -kor indultam, 16:18-kor 420m méter magasan a száltam ki az autóból, és kezdtem meg utam a Zengő csúcsa felé. A hóhatár kb. 390m-nél húzódott. 420m-en a hó persze erősen olvadt. 

Ahogy mentem felfelé, egyre vastagabb maradt a hóréteg. Sokan járhattak ma errefelé, mert sok nyom volt.  

Én összesen 4 emberrel találkoztam. Egy oldalsó úton még szűz hó volt kb. 500m magasan. 

Nyomok csak a Zengő felé vezettek. A képen egy magányos hölgy is felfedezhető, akit hamarosan megelőztem. 

Egyre nagyobb hóban egyre kevesebb nyom. 

  

620m-en egy kis pihenő van. Itt könnyen lehetett hómagasságot mérni. 14 cm-t mértem. 

A csúcs alatti gerinc. 

Innen egy kicsit feltárul a táj. 

A csúcs közelében igazi téli világ van. 

Itt egy fiatal pár jött szembe, a csúcsról már visszafelé.

A kilátóban egyedül voltam. 

Itt is olvadt  hó, de alig. Viszont kellemetlenül hideg szél fújt. 

Kilátás nyugat felé. Bal oldalon a pécsi TV torony, jobb oldalon a Hármas-hegy.

Kilátás kelet felé. A Réka-völgy hómentes, a Templom-hegy viszont havas. Az idén már 2-3 cm-es hóban voltam a templom hegyen. De az január közepén volt, most meg már április közepe van. 

Ráközelítek a Hármas-hegyre. 

A legszebb kilátás talán észak felé van, a Dobogó irányába. 

Rét Kisújbánya felett.

Havas folt a hegy déli lábánál. 

A Mikulás hagyta itt? 

Kökényvirágok. 

Tömény irodalom, dendromániával

 

Sárszentlőrinctől 7 km-t haladva három irodalmi nagyság előtt tiszteleghet az ember, láthat egy gyönyörű listás fát, két irodalmi múzeumot, és felmehet egy dombra, ahonnét szétnézve talán szép és szomorú gondolatai támadnak. 

Kezdjük Petőfivel, aki ebben a házban volt kosztos-kvártélyos diák...

...míg ebben az algimnáziumban tanult Sárszentlőrincen.  Délnek tartva 9km után a Négyökrös szekér falujába, a híres méheshez is ellátogathatunk (ha éppen nyitva lenne), de mi északnak tartunk egy sűrű 7 km-re. 

Az új helyszín Alsórácegres. A DIA keresőjébe Lázár Ervinnél hiába ütöttem be az "eperfa" szót egytelen egy találatot nem adott. Elképedtem. Kellett pár perc amíg rájöttem, hogy "szederfát"  kell beütni. Ez a bozótos rejti az egykori pusztát. 

Mitikus fa. 

Ha nem lenne Lázár Ervin fája, akkor is az lenne. 

Szóval ez szederfa, csak mi dendrománok tartjuk nyilván eperfaként. 

Alsórácegresből nem sok maradt, csak a villanypóznák betonlábai. A közelmúltban szemétlerakónak használták a környékbeliek. 

A leglátványosabb még ez a föld alatti betonciszterna(?)/ ülepítő(?) volt. Alsórácegresnek 1990-es népszámláláskor  még két nyugdíjas  nő lakosa volt. Feleségemnek egyből eszébe is jutott A kút című novella. 

Pár évtized különbséggel ebbe a "tanyasi" iskolába járt Illyés (akkor még Illés) Gyula és Lázár Ervin. 

A temetődombról nézünk szét. A kopjafánál állt Illésék háza. Még két kilométerre sincs innen Lázárék egykori házának a helye. 

Az iskola a felsőrácegresi temetődombról. Messze távolban 3 kis fehér pont, ez a kistápéi Zichy-kastély. De a Felsőrácegres az Apponyiak pusztája volt Illésék idején. 

Figyeltük, ahogy egy öreg elindul a taligával.
Rácegres ma Pálfához tartozik. 

Tavaszi zápor a Sauli-tetőn

A Sauli-tetőre azért mentem fel, hogy megnézzem,. hogy tavaszi flórájában van-e valami érdekes. Nem volt. Napfényes időben indultam a Nagy Mihály-völgyén felfelé, de mire felértem, már körbe mindenfelé zivatarfelhők fogadtak. 

Sióagárd felett.

A Mecsek felé

Paks felé

A Cserhát-tető felé.

A Mecsek felé már esik.

A Sauli-tető hatalmas löszös suvadásai.

Egyre komorabb felhők Leányvár felett.

Egy fehér ló békésen legel az erős hideg szélben.