2021. április 12., hétfő

Tömény irodalom, dendromániával

 

Sárszentlőrinctől 7 km-t haladva három irodalmi nagyság előtt tiszteleghet az ember, láthat egy gyönyörű listás fát, két irodalmi múzeumot, és felmehet egy dombra, ahonnét szétnézve talán szép és szomorú gondolatai támadnak. 

Kezdjük Petőfivel, aki ebben a házban volt kosztos-kvártélyos diák...

...míg ebben az algimnáziumban tanult Sárszentlőrincen.  Délnek tartva 9km után a Négyökrös szekér falujába, a híres méheshez is ellátogathatunk (ha éppen nyitva lenne), de mi északnak tartunk egy sűrű 7 km-re. 

Az új helyszín Alsórácegres. A DIA keresőjébe Lázár Ervinnél hiába ütöttem be az "eperfa" szót egytelen egy találatot nem adott. Elképedtem. Kellett pár perc amíg rájöttem, hogy "szederfát"  kell beütni. Ez a bozótos rejti az egykori pusztát. 

Mitikus fa. 

Ha nem lenne Lázár Ervin fája, akkor is az lenne. 

Szóval ez szederfa, csak mi dendrománok tartjuk nyilván eperfaként. 

Alsórácegresből nem sok maradt, csak a villanypóznák betonlábai. A közelmúltban szemétlerakónak használták a környékbeliek. 

A leglátványosabb még ez a föld alatti betonciszterna(?)/ ülepítő(?) volt. Alsórácegresnek 1990-es népszámláláskor  még két nyugdíjas  nő lakosa volt. Feleségemnek egyből eszébe is jutott A kút című novella. 

Pár évtized különbséggel ebbe a "tanyasi" iskolába járt Illyés (akkor még Illés) Gyula és Lázár Ervin. 

A temetődombról nézünk szét. A kopjafánál állt Illésék háza. Még két kilométerre sincs innen Lázárék egykori házának a helye. 

Az iskola a felsőrácegresi temetődombról. Messze távolban 3 kis fehér pont, ez a kistápéi Zichy-kastély. De a Felsőrácegres az Apponyiak pusztája volt Illésék idején. 

Figyeltük, ahogy egy öreg elindul a taligával.
Rácegres ma Pálfához tartozik.