Majdnem volt egy napos nap

A Mikulás-nap környékét Püspökszentlászlón töltöttük a szokásos baráti társaságban.

Még soha nem voltunk itt decemberben. Ilyenkor kicsit szürkébb minden. Főként lepketapló telepeket fényképezek.  

A novemberi hónak már semmi nyoma. 

Baráth Gábor mohácsi művész egyik nagyszerű szobra Szentlászló és Hetény közt, a Kőmorzsoló óriás. Ez a szobor  gyerekeknek készült utazós játék egyik állomása.

Jelek egy tölgy törzsén. 

Ismét lepketapló.

Még több lepketapló.

Pusztabányán a nap is kisüt egy kis időre. Ez volt decemberben az egyetlen Napélményem. 

Valamiféle kilátás a Hárs-tető felé.

Gubacs, talán tölgygubacs. 

A közép-tengelici kastélyparkban szinte apokaliptikus látvány fogad. Kidőlt fák sokasága. 

Rendkívül alacsony, büdös és barnás víz, haltetemekkel. 

Még nem láttam ilyen alacsonynak ennek a tórendszernek a  vizét. 

A nagy tölgy még áll.

Egy kis sárga.

Sok fa vízbe dőlt.  

A másik nagy tölgy is áll még.

A következő vízbe dőlő. 

Itt égésnyomok teszik még apokaliptikusabbá a látványt. 

A kerítésen túl, a park lezárt részén  sem megnyugtató a látvány. 

A szomszédos kastélypark tava már évekkel ezelőtt teljesen kiszáradt , és a parkját tönkretette egy nagy vihar.  Most ez van soron? 

A terület legnagyobb tölgyét aggódva figyelem. 

Centi nincs nálam. Már belenőtt a listába. (A bal oldali fáról van szó, ezen a képen nem jönnek ki az arányok. 

Egyelőre kevés madár jön az etetőnkre. A pintyek csak az udvar hátsó részén kaparásznak. 

Széncinkék vannak legnagyobb számban. A cinkegolyót jobban kedvelik, mint a napraforgót.  

Egy-két mezei veréb. 

A csuszkák viszont inkább a magokra jönnek. 

 

Élet a végeken

Újabb árhullám vonul le a Dunán, a 2. (sárga) riasztási szintet is elérve, különösen lassú apadással kísérve. A kép a Siózsilipnél készült.

Szekszárd hódja(i) jól érzi magát (magukat), egy isten háta mögötti helyen,  rendületlenül dönti(k) a kisebb facsemetéket lakhelye (lakhelyük) körül, és még hál' isten, nem főzték meg (őket) pörköltnek. Ne is tegyék, mert egyelőre még védett! 

Délutáni séta a közeli dombokon: vörös szemeslepke. Közönséges.

Sok pusztuló fát látok mostanában, és nem csak fenyveseket. Persze lehet hogy ez csak egy aránytalanul eltúlzott szubjektív benyomás. 

Nappali pávaszem. Védett, de gyakori.

Tücsök. Közönséges. 

C betűs lepke. Védett, de gyakori. 

Sok helyütt virágzik az kis dombságunkban az általam is sokszor fényképezett védett bársonyos kakukkszegfű.  

Kiugrottam Keselyűsbe is. Itt nem csak a magas víz ad okot aggódalomra, hanem ennél sokkal aggasztóbb az hogy a moszatpáfrány már mindent elborít, és még csak nyár eleje van. Régebben ezt kevésbé szakszerűen csak úgy fogalmaztam, hogy beállt a spenót. 

Így néz ki közelről. 

A keselyűsi nagy tölgy alatt a választási eredményekre várva elmerenghetne az ember azon, (különösen, ha a fa is ilyen merengő helyen állna) hogy hosszú évtizedek óta először fordul elő, hogy egytelen egy polgármesterjelölt sem foglalkozott a Gemenccel. Szekszárd népe tehát csendes apátiával fogadja Keselyűs és Bárányfok lassú agonizálását is, és már senki nem reméli, hogy a fellendülő gemenci idegenforgalom hozz újabb pezsgést a lassan sorvadó kisvárosába. A nyertes jelölt programjában kis dombságunk mélyén lévő gyermektábor rendbehozása, és  valamiféle sötét-völgyi szabadidőközpont  létesítése szerepelt, amit csak helyeselhet az ember.  Kis morzsácskák a kerékpárosoknak is hullhatnak, míg az autósokra persze őrült pénzek  jutnának a zöld fordulat jegyében. (Parkolók a kihasználatlan parkolóházak mellett, az elkerülő utat elkerülő út és egyéb abszurditások.) 
 

Mi meg élünk tovább, mint hal a vízben. 

Állítólag ez a hajó évente néhányszor tesz egy kisebb kört a Sió-zsilip feletti részen.

Néhány árvízi kép jön: A kiskócsag az erdő közepén  is jól érzi most magát.

Helyenként a víz kijön a töltésig. Ez a Gemencben azért kb. 3km-es távolságot jelenthet az eredeti medertől. (Itt persze a Sió egyik fokán keresztül, kerülő úton történik ez. )

Ahová csak lépek, a ritka orchidea, a zöldes sarkvirág terem. 

Másfél hete még száraz volt, most bőven van víz az Ásás-Dunában. 

 

Havas hétvége

Az utóbbi években megritkult, de azért az idén nem annyira szokatlan "látványhót" csodálhattunk meg a hétvégén. 

A "látványhó" elnevezést erre a rövid ideig megfigyelhető, vékony hólepelre kezdik el használni egyesek. 

Mindenesetre szép látvány. 

Keselyűsben "látványjég" is társul hozzá. 

A mellékágakban még áll a víz, de a Holt-Sió már visszaapadt eredeti medrébe. 

Tipikus. 

A Sáros foka be se fagyott. 

Tipikus. 

A Sáros vízszintje is visszaállt. 

Itt van egy vékony jég is. 

A toronyba is fel lehet újra menni. 

Az idei év letarolta a nádast. 

Az Ásás-Dunában még mindig magasan áll a víz. 

Jég is van. 

Alkonyi fények. 

Hópamacsok az erdőaljon. 

Ennyi a látványhóról, tegnap mind elolvadt.