Szürke gemenci séták

Elsőként a Nyéki-Holt-Duna-tanösvényt jártuk végig. Rég voltam itt, arra voltam kíváncsi, még mindig  olyan szomorúan lepusztult-e itt sok minden. A válasz:  sajnos igen.

Régről ismert listás nyárfával indult pörbölyi sétánk. A home office-ban dolgozó-tanulgató kisebbik lányommal jártunk végig egy-két gemenci helyet. Még ebben a szürke időben is egyfajta kitörés ez.

Évről évre bizarrabb formákat vesz fel ez a régen megroppant, listás fűz a holtág mellett.

Az itteni tanösvény sok eleme sajnos romos. A toronyba egyébként amúgy sem érdemes felmenni, már rég túlnőtte az összes fa és bokor ezt a törpekilátót. Az ismertető táblák azonban még tartják magukat. Ezt a tanösvényt a nemzeti park hozta létre. Ismerve a nemzeti parkok sanyarú anyagi helyzetét, sajnos nem csodálkozhatunk azon, hogy nincs pénz a felújításra.  

Az egykori nyéki szállások épületei - például ez a vasúti raktár- kicsit tartósabbak, mint a tanösvény építményei. A nyéki szállások szétszórt tanyavilágából állt később össze Pörbölypuszta az első világháború után. Csak 1985-től lett önálló község Pörböly néven.

A járvány miatt a Pörbölyi  Ökocentrum bezárt, de bíztunk abban, hogy a Nagyrezéti Vadmegfigyelőből nem eresztették szélnek a vadakat. Oda felé igazi vadak is utunkba kerültek.

Jól fejlett bikákból álló 12-15 fős rudli keresztezte utunk.

Kis Sonym küszködik a távolsággal és a gyenge fényviszonyokkal, párával.

Agancstolvajok álma lehet egy ilyen rudli követése.

Vajon látom-e még vízzel telten a Kerülő-Dunát? Ma is ez Tolna és Bács-Kiskun "határfolyója."

A vadmegfigyelő bikája már egészen hozzászokott az emberi jelenléthez, de a disznókhoz képest azért sokkal távolságtartóbb. A disznó egyszerűen okosabb állat. 

Tehénportré.

Bikaportré.

Megnőttek a kocák.

Ő már évekkel ezelőtt megnőtt.

A család részlete.

Áll még a Kerülő-Duna partján a nagy kettős tölgy. Nem túl dús a korona.

Jóval túl a 6 méteres kerületen. Alattomos repedések, és gombák a törzsön utalnak arra, hogy túl van élete zenitjén.

Pörbölyre végső soron azért jöttünk,  hogy megnézzem hogy állnak a Szekszárdtól "ellopott"  Frigyes főherceg-féle millenniumi  vadászpavilon felújítási munkái. (Ezt az épületet a Szegzárdi Casino vásárolta meg még annakidején. Története alatt főként Szekszárd területén állt, időnként raktárakban pihent szétszedett állapotban. Sok-sok tulajdonosa volt, a legutolsó az Agrárminisztérium.) Az Ökocentrum bezárt, csak távolról, kerítésen túlról nézhettem meg az épületet. Közvetlenül az 55-ös út mellé építették. A hely csendesnek, vagy festőinek nem nevezhető, de legalább csalogató helyen van. Az épület lényegében kész, de gondolom a beton talapzatát még el akarják takarni valamivel. Bárányfokon még ronda palatetővel állt, ezt zsindelyre cserélték. Kár, hogy zsindely helyett bádog jutott csak a fiatornyokra. A 2021-es vadászati világkiállítás egyik fő attrakciója lesz itt Tolnában ennek újranyitása, ha el nem viszi ezt is az átkozott Covid. 

Nagy kócsag a Borrév tó felett.

A tó. 

Rétisas. 

Nagyon régóta nem láttam a Borrév-fokban vizet. 

A Bárány-fok. (Valójában Szilágyi-fok, de most hagyjuk a részleteket.)

Amióta lezárták az ide vezető utat, megcsappant a látogatottsága. Innen "lopták el" a  Frigyes főherceg-féle millenniumi  vadászpavilont is. Röviden, Bárány-fok nem egy szekszárdi sikertörténet. 

Azért legyen valami pozitív végkifejlett is Bárány-fokon. Egy-két éve felújították a tanösvényhez vezető hidat. 

 

Nagy lenne itt most a csend, ha valaki egy keselyűsí házban nem hallgatná őrült hangerővel a a Retro rádiót. 

Még szürke gém sincs.

Véletlenül centi is volt nálam. Ezt a füzet vagy 7-8 éve mérte Gyuri a Sáros partján.  Akkor 595 volt,  én már akkor listásnak gondoltam. Most már tényleg belenőtt a listába, én 620-nál most nem tudtam kevesebbet mérni. 

A Sáros partján. 

A Videcz-fa és más érdekességek

A Videcz-fa egy mutatós csertölgy a mecseknádasdi határában, közel Hidashoz. A geocachingesek oldalán olvastam róla. 

Ilyen ipari táj vezet a Videcz-fa felé.

Felvillanyozott holló. Előszeretettel ülnek a hollók a nagyfeszültségű távvezeték oszlopain.

A Videcz-fa környéke már elég távol van mindentől, csak a hollók károgása bélelte ki a csendet.

A Videcz-fa a Ráce'kippl (precíz németséggel: Raizengipfel,  ma Rác-hegy) tetején áll. Kisgyerek koromban itt a Ráce'kipplban volt nagyapáméknak szőlője. Elég messze van ez már a falutól. A juhosokig kerékpárral mentek a férfiak, hátukon permetezőgéppel. Onnan még pár kilométer fel a dombra, gyalog. Az asszonyok,  és én a gyerek, végig gyalog. A  Ráce'kippl egy egész napos nagy kaland volt, különösen a szüret, amikor az egész rokonság összegyűlt, és este a háznál nagy ünnepséggel zárult, mint egy disznóvágás.  Amíg a felnőttek dolgoztak a szőlőben, én unalmamban a környéken bóklásztam, vagy kedvenc helyemen, a csőszkunyhóban lebzseltem. Aztán még kisgyerek koromban nagyapám, apám és nagybátyám lemondtak a szőlőről, és  átadták a területet a TSz-nek. Ma itt mindenfelé hitvány akácosok vannak. Majd egyszer még bejárom a környéket, most nem volt időm. 

A tölgy lábánál  az avarban Videcz Ferenc (1944-2011) kis emléktáblája. Közelében néhány mécses mutatja, hogy még eleven Videcz Ferenc emléke. Videcz a hidasi temetőben nyugszik. Tanár volt, összességében talán "helyi jelentőségű" íróként, költőként méltathatnám, akinek Hidason, Bonyhádon, némileg Baranyában maradt  kisebb kultusza, a vadászok közt nagyobb. Számos könyve jelent meg. Mivel szenvedélyes vadász is volt, ezért irodalmi munkásságában hangsúlyos elem lett a vadászélmények, a természet szeretének megörökítése. Példaképének Fekete Istvánt tartotta. Rendszeresen publikált vadászlapokban, vádászportálokon is.  Stilszerűen, Az öreg tölgy meséi című kis írását találtam meg az interneten. Nagyon másként ír a fákról, mint Pósfai György, de a tölgy-élmény, az valahol közös lehet. A fa egyébként a 400cm-t is csak alsó hangon éri el, az én életemben nem lesz már listás.

Ez a domboldal már Apátvarasd mellett van.

Itt azért kezdtem el bóklászni, mert a kálvária romjait kerestem, a csendhegyek blog nyomán. Először egy kis gesztenyésre akadtam jelentéktelen fákkal. 

Méltatlanul elfeledett,  festői helyen fekvő, egykori sváb falu.

Az egykori kálvária is, illetve annak romjai is meglettek. Bővebben erről majd a másik blogomban.

Ez a kis ménes már a szekszárdi dombokon rontott ránk.

Kilátás Sióagárd irányába.

Kilátás a Strázsa-hegyről.

 

Sic transit gloria mundi, avagy ki a Forgó-tóig

Így múlik el a világ dicsősége! Ezt a vitatható címet adtam mai  bejegyzésemnek, aminek nyitóképe- a Kutyás tölgy romjai - tökéletesen illik ehhez.

A tó felé a Forgó-tói nyiladékot választottam.   Ez a kép megtévesztő, mert az avar alatt nem látszik a sár.

Ez már jobban kifejezi az út gumicsizmás, sárcuppantós hangulatát. A bal oldalon álló nyár még mindig nem nőtt bele a listába, így ez az út új fa nélkül marad. 

A Forgó-tói nyiladék nem sok listás fát kínál. A bal oldalon az egyik.

Szép nagyot nőtt, vagy csak én mértem most lejjebb? 660-nak adódott.

Itt már éreztem, hogy baj lesz. Először itt álltam meg a csizmámban a filcbetétet igazgatni, de nem sok sikert értem el. Régen egy húszast  (mármint km-t) simán lenyomtam gumicsizmában, most meg egy gyenge tízes is feltörte a lábam. Sic transit gloria mundi!  De legalább kint vagyok a természetben, ami összehasonlíthatatlanul jobb, mint egy járványkórházban.

Sic transit gloria mundi!

Kiérek a tóhoz. 

Amíg én a sűrű dzsuván átvágva igyekszem a tóhoz, elzúg egy nagy koronás (nem tudja már leírni az ember ezt a szót rossz érzés nélkül)  bika, amit a sűrűből nem tudok normálisan lefényképezni. Nem sokkal később érkezik egy tehenekből és fiatal bikákból álló  kis rudli. 

Egy pillanatra tanácstalanul (?) nézelődnek...

...majd elfutnak arrafelé, ahol a bika eltűnt. 

Hattyú, barátréce, búbos vöcsök.

A tó végében még több hattyú.

Jövetelem tulajdonképpeni célja annak ellenőrzése volt, hogy hol tart a tó kiszáradási folyamata. 2013-ban nyílt meg itt a madárfigyelő várta, akkor  alatta még víz volt. 2014-ben jártam itt megint, akkor is magasan állt a víz. 2017-ben, amikor legutóbb itt voltam, akkor már sűrű rekettyés volt a várta előtt. Annál most egy fokkal jobb a helyzet, mert legalább magas növényzet nincs a feltöltődött részen. 

Kicsit oldalra pillantva látni még némi vizet. Az idén azonban a korábbi évekhez képest csapadékosabb volt a nyár, és az elmúlt napokban is bőven esett. 

Kinéztem a dunai nagy tölgyekhez is. Már távolról látszanak, mert egy tarvágásos telepítéssel megnyitották a terepet. Hogy említsünk valami pozitívumot is, az út menti tölgyeket meghagyták. 

A Duna part most elég lehangoló látvány volt. Ennek fő oka az, hogy iszonyatos volt a szemét. Ez meg amiatt lehet, mert a  nagy műanyagzsákokban összegyűlt szemetet az állatok szétcincálták. Újabb adalék ahhoz, hogy semmiféle hulladékgyűjtőt nem szabad az erdőbe telepíteni, mindenki vigye haza a szemetét. Egyébként az idén ide nem is járt a kis vonat. Katasztrofális idegenforgalmi éve lehet a Gemencnek (is) az idén. 

A Duna.

A Duna part impozáns tölgye szemből sehogy sem fért be a képbe, mert a telepítés kerítése miatt nem lehet eleget hátrálni.

Következzék akkor egy műholdképsorozat a Forgó-tóról. 
A nyitóképen az 1960-as évekbeli Corona (tessék már megint ez a név!) katonai műholdképe van áttetsző állapotban a HERE műhold mai képével.  ( Forrás: https://mapire.eu/hu/) A fehér folt mutatja a tó akkori területét. Benne a kis szürke valami a tó mai felülete.  A többi kép Google Earth sorozata. A képkivágás olyan, hogy a Duna is látszódjon egy kicsit. Látható, hogy egy kis sarkantyú mindegyiken nagyjából ugyanúgy néz ki, tehát az eltérő dunai vízállás nem játszik szerepet. 2013-ig minden rendben van még, szinte az 1960-as méret köszön vissza. 2013-ban létesült a madármegfigyelő, ami akkor még tényleg a tó partján állt. De ebben az évben már megjelent a tó bal oldalán, egy parttal párhuzamosan futó, vízből kiálló "hátság". Ez a 2014-es képen is kivehető. A következő, 2016-os képen már drámaiak a változások. A "hátság" és a part közti rész teljesen feltöltődött. A partvonal csipkézett lett, és az eddig nagyjából homogén tófelszín egy mélyebb déli, és sokkal sekélyebb északi félre tagozódott. Ez az állapot 2017-ben fokozódott. 2018-ban elértük a mai állapotot. A 2020-as képen kis piros folt mutatja a madármegfigyelő helyzetét. Mint a képein is látszott, a madármegfigyelő előtt már teljesen feltöltődött a tó. Egy-két év alatt tehát a tó megváltozott, korábbi területének jelentős részét elvesztette. A tó felülete régebben is 3 és 27 hektár között tudott változni, de a Gemenc legstabilabb tava volt. Úgy tűnik, a Gemenc törvényszerű kiszáradása miatt a tó is egyre kisebb méretűvé fog zsugorodni.

Gyertyagyújtás Üveghután

Néhány éve szokásom lett a teljesen eltünt Apadiger Klasshite egykori, ma már teljesen beerdősült temetőjében gyertyát gyújtani. 

Irány az erdő.

Fel a temetőbe.

Ennyi maradt a temetőből- 

Kissebbik lányom is elkisért minket. Ő fényképezett le mécsesgyújtás közben. (A mécsest persze elfújtam, amikor elhagytuk a temetőt. A tavalyi mécsesem pedig elvittem, ne csináljon itt szemetet.) 

Jó most a gombaszezon.

Pár év múlva listás lehet ez az ezüsthárs. A másik oldala viszont alacsonyan ágazik.

Gombászok jönnek nagy csapatban. Szokatlan nyüzsgés errefelé.

A templomtorony. 

Hazafelé felmegyünk a bátaapáti kilátóba is. Rálátás a Mecsekre.

Lejtős út. 

A zsibriki halastó.

Messze a távolban Ófalu a dombok közt.

A Geresdi-dombság

Távoli pirosló fák.