2020. november 14., szombat

A Videcz-fa és más érdekességek

A Videcz-fa egy mutatós csertölgy a mecseknádasdi határában, közel Hidashoz. A geocachingesek oldalán olvastam róla. 

Ilyen ipari táj vezet a Videcz-fa felé.

Felvillanyozott holló. Előszeretettel ülnek a hollók a nagyfeszültségű távvezeték oszlopain.

A Videcz-fa környéke már elég távol van mindentől, csak a hollók károgása bélelte ki a csendet.

A Videcz-fa a Ráce'kippl (precíz németséggel: Raizengipfel,  ma Rác-hegy) tetején áll. Kisgyerek koromban itt a Ráce'kipplban volt nagyapáméknak szőlője. Elég messze van ez már a falutól. A juhosokig kerékpárral mentek a férfiak, hátukon permetezőgéppel. Onnan még pár kilométer fel a dombra, gyalog. Az asszonyok,  és én a gyerek, végig gyalog. A  Ráce'kippl egy egész napos nagy kaland volt, különösen a szüret, amikor az egész rokonság összegyűlt, és este a háznál nagy ünnepséggel zárult, mint egy disznóvágás.  Amíg a felnőttek dolgoztak a szőlőben, én unalmamban a környéken bóklásztam, vagy kedvenc helyemen, a csőszkunyhóban lebzseltem. Aztán még kisgyerek koromban nagyapám, apám és nagybátyám lemondtak a szőlőről, és  átadták a területet a TSz-nek. Ma itt mindenfelé hitvány akácosok vannak. Majd egyszer még bejárom a környéket, most nem volt időm. 

A tölgy lábánál  az avarban Videcz Ferenc (1944-2011) kis emléktáblája. Közelében néhány mécses mutatja, hogy még eleven Videcz Ferenc emléke. Videcz a hidasi temetőben nyugszik. Tanár volt, összességében talán "helyi jelentőségű" íróként, költőként méltathatnám, akinek Hidason, Bonyhádon, némileg Baranyában maradt  kisebb kultusza, a vadászok közt nagyobb. Számos könyve jelent meg. Mivel szenvedélyes vadász is volt, ezért irodalmi munkásságában hangsúlyos elem lett a vadászélmények, a természet szeretének megörökítése. Példaképének Fekete Istvánt tartotta. Rendszeresen publikált vadászlapokban, vádászportálokon is.  Stilszerűen, Az öreg tölgy meséi című kis írását találtam meg az interneten. Nagyon másként ír a fákról, mint Pósfai György, de a tölgy-élmény, az valahol közös lehet. A fa egyébként a 400cm-t is csak alsó hangon éri el, az én életemben nem lesz már listás.

Ez a domboldal már Apátvarasd mellett van.

Itt azért kezdtem el bóklászni, mert a kálvária romjait kerestem, a csendhegyek blog nyomán. Először egy kis gesztenyésre akadtam jelentéktelen fákkal. 

Méltatlanul elfeledett,  festői helyen fekvő, egykori sváb falu.

Az egykori kálvária is, illetve annak romjai is meglettek. Bővebben erről majd a másik blogomban.

Ez a kis ménes már a szekszárdi dombokon rontott ránk.

Kilátás Sióagárd irányába.

Kilátás a Strázsa-hegyről.