2026. július 8., szerda

Gemencben és a környéken az elmúlt hónapban

Bejegyzésem csúcsa a gemenci Bárkarakodó-réten tett látogatásom.

Előtte azonban jöjjön egy-két kép szerény dombságunkból. 

A Sötét-völgy alkony felé. 

Már egy hónapja készült képek a szálkai Oberwald felé eső vadrózsa és szedersövénynél, ami mindig megörvendeztet ilyentájt  sok-sok lepkével és rovarral. Itt fehérpettyes álcsüngőlepke és nagy ökörszemlepke van. 

Bogáncslepke.

Földön szenvedő törött szárnyú atalantalepke.

Sok ökörszemlepke. 

Mezei poszméh gyújtoványfüvön gyűjti a nektárt. 

Valamilyen gyönyházlepke...

...elmenőben. 

Kis kék légivadász, talán. 

Szürkegém a oberwaldi tározónál. 

Fiatal dámbika. 

Nappaali pávaszem. 

A vadászház előtt álló tisztes luc törzse, háttérban vadgesztenyével. 

Kis dombságunk egyik legszebb része. 

Itt van dombságunk tölgykirálya is. 

Megkapó részletei. 

A természet visszahódít. 

Földek és erdők telálkozása. 

Kis kultúrkitérő: Idén tíz éves a Zsolnay-fényfesztívál, amit július első hétvégéjén rendeznek 

A székesegyház újra értelmezve fényekkel. 1.

Pillanatkép egy másik kavargó-villódzó alkotásból. Ha a fővárosba lenne ez a fesztivál,  tele lenne vele a sajtó

DrT inspirált arra, hogy ismét felkeressem a Gemenc tölgykirályát. Útban oda egy listás kőrist látok 414 cm-rel, de nem egy olyan példány, ami lázba hozna. 

Egy kisebb kőris-tarvágást érintek, előtérben egy meghagyott 380 cm-es példánnyal. Az idén Gálhidy László gemenci útja irányította rá ezekre a tarvágásokra a figyelmet. Az ezzel kapcsolatos, szándékában tárgyszerű, a pro és kontra állításokat felsorakoztató bejegyzésem nagyot ment a világhálón. Aztán a kormányváltás után máris leállították a védett erdőkben a tarvágást. Engem az egész dolog már nem nagyon érdekel, csak olyan apróságok, hogy pl. mi lesz a Sultans Trail 312-es és 313-as szakaszának sorsa, ami lassan két éve változatlanul ott halad át a Gemenc szívén? 

Utam jó részében azonban régi fokok mentén ilyen vadregényes, igazi "nemzeti parkos"  terepen haladtam, egyre nehezebben.  

Itt szinte természetes, hogy egy 620-as romosodó füzet is talál az ember. 

Az egész ezért állt elő, mert 16 év gemencezés, 466 bejegyzés, több gemenci könyv, több tucatnyi  gemenci fatalálat után, a Sultans Trail 312 bevezető szakaszán erdész és traktorosok reggeli eligazítását látva ösztönösen "akkor inkább megyek egy másik útvonalon" konfliktuskerülő megoldást választottam meghunyászkodva.  

A régi, hét éve gyalogosan végig járt útvonalamon azonban egyszer csak elfogyott az út, és ez vett körül.

A fiatalosban, kerítések mentén " nemzeti parkos" hangulatokhoz méltatlan terepen,  a kerékpárt vonszolva végre elértem a Decsi-Nagy-Holt-Duna partját. Sok arborétumos séta után legalább visszazökkentem a "valódi túrázásba". 

Van még benne víz. 

Még a víztükör is megcsillan nagy területen. Láttam ezt már jóval szárazabbnak is. Persze varsák már nincsenek benne. 

Szarvas legel a holtágban, kócsagok kísérik. 

Kis nosztalgiázás a Szomfovai-deltánál. 

A Gemenc egyik kegdurvább foka a Reitman-fok. Ennek alján még állott víz. 

Végre kiértem a rétre. 

664 cm a kerülete. Tisztes gyarapodás. Vagy rosszul mértem? Évi 1,8 cm gyarapodás  ilyen állapotban? 

A fő nézete felől kicsit jobban mutat. 

Nagy korona a közelben a sűrűben. Furcsa összenövések, tölgy- zöld juhar kombó.  

Állott víz a Rezéti-Dunában. 

Még egy kép az  erdészek által sokszor elátkozott  zöld juhar agresszivitásáról. 

Búcsúzásul. Aztán elindulok lazán tekerve a SultanTrail 312-es szakaszán hazafelé. 

Más fél óra dzsuva helyett 20 perc alatt kiérek a töltésig, úgy hogy többször megállok. 

Rég láthatott vizet  a Pap-fok. 

A Kis-Decsi-Holt-Dunában ennél már sokkal kevesebb vizet is láttam. 

Persze rég volt az is, amikor a szomfovai erdész ladikja itt állt a parton. 

Újra békésebb erdőben, esti séta kis domságunkban.