Kis dombságunk állati élményeiből jöjjön kettő, két egymást követő napon. |
Kis sétánk a szőlődombok közé. |
Kedvenc kis kilátópontunkhoz mentünk, ahol rálátni a közeli erdő sűrűjébe. |
Rövid várakozás után egy fiatal dámbika meg is jelent az erdő sűrűjéből. |
A tisztás szélén megállva felénkfordulva lehetővé tette, hogy elkészítsem ezt a remek képet. |
Majd eszegetni kezdett. |
Aztán feltüntek a társak is a háttérben. |
A kis csapatban egy fekete bika is volt, ami azért nem akkora ritkaság a dámok közt. |
Nem fekete bárány, egy fiatal tehénnel gyengéden összhajolnak. |
Majd elandagolnak a sűrűbe. |
Nemsokára vége a szüretnek is, kiszinesednek majd a szőlők, akkor még szebb lesz minden. |
Másik állati élményünk a Sötétvölgyi-tóhoz kötődik. |
Nagykócsag halat fog a tóban. |
Megragadja. |
De a lenyeléshez rossz irányba áll. |
Visszanyomja a vízbe. |
Ismét elkapja. |
Most mintha már jobban állna. |
Egy része azonban kikandikál. |
Mégis sikerül lenyelni. |
Vagy mégse? |
A hal kicsúszik, zuhan a vízbe. |
Gyors mozdulattal ismét elkapja. |
Jön az igazgatás ismét. |
Vissza a vízbe... |
... majd ismét elkapva... |
... újra lenyelve... |
...de aztán megint kicsúszik. |
Kezdődik előről. |
Megint keresztbeáll. |
Ez így megy hosszú percekig. Nem csak a récék unnak rá, hanem mi is. |
Őszi kikerics a tóparton. |
Ebből a tóból is hiányzik némi víz az idén. |
Pedig Kakasd felől van víz a patakban. |
Körbesétáljuk a tavat. |
Kócsagunk ismét vadászik. |