2022. május 17., kedd

Ismét a Nagyszéksós-tónál

Ha Szegedről időben jövök hazafelé, akkor mindig megállok a Mórahalom melletti szikes tónál, mert mindig elképesztő madárgazdagság van itt. Most is ezt tettük néhány fiatal diákommal. Szerintem nekik is tetszett. A Sáros vagy a keselyűsi holtágak  nem mérhetők ehhez. 
A tavat a bivalyok tartják rendben. 
Most emlékezetből írom a madárneveket, remélem nem sokat hibázok, ha mégis, akkor majd lesz aki helyretesz. Szóval ez a gulipán. 
Gólyatöcsök és tőkés récék mellett elhúz egy igazi különlegesség, a bütykös ásólúd. Ez  volt az egyetlen, aminek utánanéztem, mert annyira újszerű volt, hogy meglepett. Ez az egész Eurázsiában elterjedt faj éppen mifelénk fordul ritkán elő, nálunk csak alkalmi fészkelő, és hazánkban nincs több, mint tíz fészkelő pár. 
Fattyúszerkő, hátrébb hattyúk. 
Bivalyok előtt 3 db gólyatöcs. 
1 db gólyatöcs elött elhúz valami, talán bíbic. 
2 db gólyatöcs.
Nyári ludak, köztük két bütykös ásólúd. 
Hátul a francban dankasirályok telepe. 
Kanalas gém éppen bekapott valamit, miután végig szkennelte jellegzetes mozdulataival az iszapot. 
Így szkenneli végig az iszapot.
Odébbáll. 
Ilyen még nem volt: 4db gólyatöcs. 
Bíbic. 
Piros lábú cankó. Az mondanom se kell, hogy a nyári lúd és a tőkés réce kivételével minden madár védett a tavon. Annyi idő volt csak, hogy éppen bedobtunk két szendvicset. Ezalatt lőttem ezt a néhány képet. Komolyan mondom, hogy jobb, mint egy vadaspark.