2022. március 6., vasárnap

Hétvége dombságunkban

Hunyorok ezerszám.

Gyors menetben tartottam a Fazekas-forrás felé, a Haramia-forrásnál meg sem álltam.  

Hunyorok izgalmasabb képen.

Még akadt egy-két hófolt.

Lassan nyílnak a májvirágok. 

A Fazekas-forrás völgye olyan mély szurdokvölgy, hogy a lösz alatti pannon rétegekig bevágódott. Így itt a felszínen láthatjuk azokat az agyagos-homokköves puha kőzeteket, amik a Zalai-dombságban vagy a Zselicben ennél gigantikusabb szurdokokat alkotnak.  Ebben a falban dombságunk legnagyobb természetes  "barlangja" van. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!"

Bagatell.

A Fazekas-forrás.

A forrással szemben a dombságunk legnagyobb természetes "sziklafala."

Virágzik a som. 

A mandula is. Ez már a Bartina-hegyen van. A hegy nyugati oldalán elvadult terület, egykori szőlők  helye. Ha csak negyed óránk van sétára, itt teszünk egy kört. 

Ide látszik a Remete. 

Lassan tavaszodik az idén. 

Átsétáltunk Szálkáról Grábócra.  A hunyorok szinte az útszél porában is virítanak. 

A Mecsek, előtérben Hidas. A csaknem 600 m magas Dobogón jól láthatóan hó van.

A Zengő. 

Nyílik a tyúktaréj is.

A szerb temető...

...18. századi sírkövei. 

A szemközti domboldalról, a két nagy tölgy tövétől lehet ilyen képet csinálni a templomról. 

A löszmélyút Szálka felé.

Innen még nem fényképeztem a templomot. 

A temető területét tavaly megtisztították. Most látni az itteni első templom törmelékhalmát is. 

Általában a kútházban szoktunk időzni. Most is ott töltöttük időnk javát. Nagyon meghitt hely az. 

A kolostori gazdaság egykori pincéi a temető alatti löszfalban.