 |
| Kedves meghívásnak eleget téve ma Várdombon vendégeskedtünk. Ebéd után házigazdáink a szőlődombok közé kalauzoltak minket. Mivel vendégégbe nem vittem a fényképezőm, ezért a kis mobilommal fényképeztem. |
 |
| A várdombi szőlődomb összehasonlíthatatlanul érdekesebb, mint bármelyik szekszárdi. |
 |
| Elhagyott régi tanyák mindenfelé. |
 |
| Szőlődombi mementó. |
 |
| Aztán az egykori limes úton gyalogolunk dél felé. |
 |
| A római mérföldkő (?) töredéke. A várdombi limes szakaszról Visy Zsolt így ír: "A római út nem a mai országút nyomvonalán hagyta el Várdombot, hanem nyugatabbra, ahol ma jól járható dűlőút fut a dombok lábánál déli irányban. Ez őrizte meg a régi utat, kellemes sétalehetőséget biztosítva a szőlők és az érdekes, részben a XIX században épített présházak között. A falu déli vonalában, a domboldalon észak-déli irányban haladó dűlőút mellett felállított, szögletes lefaragott kőtömb valószínűleg római eredetű, de nincs rajta sem felirat, sem ábrázolás. A helybeliek szerint ugyanitt a dűlőút mintegy 30 m hosszan faragott kövekkel van kirakva, ezek azonban jelenleg nem látszanak. Az évtizedek alatt előkerült leletekből csak kévés jutott a szekszárdi múzeumba." |
 |
| Az egykori limes út nagyszarű panorámaút. Ma jó darabon a zöld turistaút halad itt. |
 |
| A dombok egy magas pontjáról jó rálátás van a Geredsi-dombságra. |
 |
| Hatalmas diós. |
 |
| Lassan tavaszodik már. |
 |
| A várdombi Gábor Áron utcából indultunk, majd a szőlők közt felkapaszkodtunk a zöld turistaúta, ami az egykori limes út helyén halad. Erről egy betonozott úton letértünk a terület legmagasabb pontjáig, ahonnan megcsodáltuk a kilátást. Az útról visszatérve egy hatalmas dióson vágtunk keresztül, hogy aztán a Hegyalja úton keresztül ismét visszatérjünk a faluba. Kb. 7 km volt. |
